Prológus

Éppen száműzetésembe készülődtem, mikor előtörtek az emlékek. Hogy őszinte legyek, régóta nem gondoltam Rájuk, s pontosan ezért „tartottam” La Push felé.

Mikor anyu meghalt 11 éves voltam. Apu a munkába temetkezett, s így tulajdonképpen én neveltem tovább az akkor 9 éves húgomat. Teltek múltak az évek, s én minden időm a tanulásra és a táncra fordítottam. Apám újra megnősült, elvett egy nála 16 évvel fiatalabb nőt, Natalie-t. A húgom és én is gyűlöltem, de apa újra boldognak látszott, így beletörődtünk. Mandy éppen egy buliba készülődött, ahová csodás módon elengedték, ami már csak azért is meglepő, mert a partykon és estélyeken kívül ahová apuék magukkal cipeltek, nem mehettünk sehová esténként. Már 16 éves vagyok a Isten szerelmére! Kitűnő bizonyítványom volt, és mindig szót fogadtam, ennek ellenére még egy pizsi-buliért is könyörögnöm kellett. Tudtuk ki miatt nem enged apa sehová, egyszerű: Natalie.
  De valamiért most kegyes volt, s az akkor 14,5 éves húgom mehetett bulizni. Mandy engem is győzködött, hogy legalább kísérjem el, péntek este van, másnap úgysincs suli, de én hajthatatlan voltam. Így az egyik idősebb barátja jött érte, és megbeszélték, hogy nála is alszik. Hajnali 5 volt, mikor jött a telefon: egy kamion átsodródott a szembe jövő forgalomba, és felborította az autójukat. Magamat okoltam a haláláért, hisz ha vele megyek, meg sem fordultunk volna azon az úton. Magán tanuló lettem, s fél évig szinte ki sem bújtam a szobámból. Majd úgy döntöttem, belevetem magam az életbe.
 Apám hihetetlenül boldog volt, mikor engedélyt kértem tőle, hogy szórakozni menjek legjobb barátommal, Brian-nel. Ezután nem volt megállás: buliról bulira jártam, elkezdtem dohányozni, s a bulik alkalmával az alkoholt sem vetettem meg. Felejteni akartam, méghozzá gyorsan!
 17 évesen megszereztem a jogsit, így apámtól kaptam egy Range Rover-t. Imádtam vezetni! Utcai versenyeken vettem részt, s rá kellett jönnöm, ezzel az autóval aligha nyerhetek! Kikönyörögtem apámtól egy Mercedes-t, amit azonnal elvittem Brian egyik haverjához egy kis felturbózásra. Egyre több versenyen voltam, és már mindennap buliba jártam. S legutóbbi során, sikerült annyira kiütnöm magam, hogy kórházba kerültem. Azóta eltelt 1,5 hét, és apám hajthatatlan. La Push-ba küldött Jenny-hez, az uncsitesómhoz. Na, ennyit a jó életről! No meg a pasikról, ugyanis az utóbbi időben, elég nehezen maradtam meg a bugyimban. Apám kopogása hozott vissza a jelenbe.