Mindenkinek bemutatkoztam, és meglepően kedvesek voltak. Sheryl-t kivéve, de tőle nem is vártam mást. És igen, a Rover nagy sikert aratott. Már csak Jared-re és Kimre vártunk, így lehuppantam a földre. Collin ült le mellém.
- Remélem nem baj.
- Dehogy. Sőt! – mondtam mosolyogva.
Vidáman kezdtünk beszélgetni, és egyre szimpatikusabb lett. Aztán megérkezett a két jómadár, így indulhattunk. Egész úton Collinnal beszélgettem, és együtt röhögcséltünk. Megérkeztünk Port Angeles-be, és Tess odanavigált a szórakozóhelyhez. Elsőként érkeztünk a társaságból, pedig nem is mentem gyorsan.
- Ott van Jake és Embry. – kiáltott fel Collin. Szuper! puffogtam magamban.
- Nem úgy volt, hogy ők nem jönnek? – kérdeztem dühösen.
- Csak nem velünk jönnek. Nem mondtam? Előre jöttek elintézni, hogy ne kelljen sorba állni, rögtön beengedjenek minket. – válaszolt kérdésemre Tess.
Ők kiszálltak, én meg úgy döntöttem megvárom, míg a többiek megérkeznek. Addig felhívtam Brian-t, rég beszéltem vele, és gyorsan elhadartam mi történt az óta. Mikor befutott az utolsó autó is, letettem a telefont. Levettem a dzsekim, és kiszálltam.
- Nocsak! Hát megtisztel jelenlétével a hercegnő? – kiáltotta Jake, már enyhén kapatos állapotban – Wow, de kicsípted magad! – mondta tovább. – Na, mi van, nem szólsz hozzám? – s gúnyos mosolyra húzta száját.
- Már miért ne szólnék hozzád? Végülis az állatokhoz is beszélni kell! – vetettem oda. Ezen mindenki nevetni kezdett, és elindultunk befelé. Jól nézett ki a hely, és a zene is jó volt. Odasétáltunk az egyik boxhoz, és mivel sokan voltunk, a mellette lévőt is elfoglaltuk. Megint Collin csapódott mellém. Gyorsan megbeszéltük ki nem fog inni, rajtam kívül Rachel, Jared és Liz vállalkozott.
- Megyek, hozok inni. Ki mit kér?
- Téged! – mondta Jake, de figyelemre sem méltattam.
Collin odakísért, és segített odavinni az italokat. Volt aki táncolni ment, Jared és Kim nyalta-falta egymást.
- Jössz táncolni? – kérdezte Collin.
- Igen – válaszoltam, s őrült izgalom fogott el.
Meg kell hagyni, nagyon jól táncolt.
- Üdv fiatalok! Mivel úgy látom sok a szerelmespár, jöjjön egy ehhez illő szám. Ekkor elindult egy számomra rossz emlékeket előhozó zene, Mandy-vel ezt volt a közös számunk. Szédülni kezdtem, miközben Collin ebből mit sem észlelve a nyaka köré fonta kezem.
- Ki megyek levegőzni. Kicsit szédülök!
- Kikísérlek.
- Nem szükséges, ha jobban leszek, visszajövök! – azzal ott hagytam. Jól esett a hideg levegő. Legnagyobb „szerencsémre” ki volt kint: Jake. Csak mi ketten voltunk kint, az épület mögött.
- Na, mi van cicus, meguntad Collin-t? Vagy ő még nem elég nagyfiú neked? Van itt neked valamim.
- Fogd be! Collin legalább nem olyan bunkó, mint te!
- Szopj le!
- Nem veszek minden szemetet a számba! – vigyorogtam.
- Nem úgy hallottam. – Megindult felém. Neki nyomott a falnak, ágyékát szorosan nekem nyomta, és két kezével elzárta a menekülési útvonalakat. Ekkor olyat tettem, amit nem kellett volna: belenéztem a szemébe, s teljesen elvesztem benne. Ekkor egyik kezével megfogta derekam, és még jobban magához húzott. Nem tiltakoztam. Minden érintése jól esett.
- Jake engedd el! – szólalt meg fenyegetően Collin. – Hallottad?!
Jacob dühösen indult el befelé. Collin odajött, én meg lefagyva álltam ott.
- Jól vagy? – szólalt meg végül.
- Igen. Menjünk be. – megfogtam a kezét és befelé kezdtem húzni.
A bárhoz mentünk, én egy baracklevet kértem, ő meg egy Whisky-t. Hát igen! Ki nézte őt 16,5-nek? Senki.
- Megyünk táncolni? – kértem.
- Persze! – ismét együtt roptuk, majd az ötödik vagy hatodik számnál visszaindultunk a boxunkhoz. Ott volt Jake, teljesen elázva. Rachel és Paul ült mellette.
- Hazaviszem – mondtam, mire nővére hálásan nézett rám.
- Ne vidd haza – mondta Paul szenvtelen hangon – Billy nem bírná ki, ha így látná a fiát. Valakinél ott kell aludnia. Nálunk nincs hely. – zárta mondandóját.
- Nálunk sincs. – mondta Collin.
- Akkor nálunk alszik – döntöttem el a kérdést, mire Collin szomorúan nézett rám.
- Szólok Tess-nek, hogy indulunk- mondta, s elindult megkeresni.
5 perc múlva nővére elkeseredetten jött vissza. Paul és Collin megfogta Jake kezét, hogy talpra állítsák.
- Nem akarok menni! – tiltakozott.
- Márpedig jössz. – mondtam határozottan. Nagy nehezen talpra állították, és berakták a kocsiba. Ezúttal Collin ült hátra. Hazaérve segített felvonszolni Jake-et a lépcsőn, és lefektetni az ágyra. Nagyon reméltem, hogy Jenny nem ébred fel, ugyanis Jacob-nak be nem állt a szája.
- Ez a te szobád. – mondta döbbentem Collin.
- Igen, és?
- Vele fogsz aludni? – kérdezte. – És mi van, ha rád mászik? Sokkal erősebb nálad!
- Nem hinném, hogy olyan állapotban lenne, de ha mégis, akkor megoldom valahogy. De most jó éjszakát! És köszönöm ezt a remek estét! – tettem hozzá, mire elvigyorodott.
- Jó éjt! És vigyázz!
- Úgy lesz! – nyomtam egy puszit az arcára, majd lekísértem, és bezártam az ajtót. Felmentem, és az én szobámban is így tettem, hátha Jenny rám akarna nézni reggel.
- Na, mi van, nem is bújsz mellém? – szólt Jake.
- Fogd be! – azzal odamentem, és elkezdtem vetkőztetni.
- Mi van, ennyire nem bírsz magaddal? – kacarászott.
- Mivel magadtól nem megy, én csinálom kicsibaba. – kuncogtam. Erre felpattant, és gyorsan levetkőzött, csak a bokszer maradt rajta.
- Te nem is vagy részeg! – hangom egy oktávval feljebb csúszott, mire nevetni kezdett.
- Nem kimondottan! – taszítottam egyet rajta, és visszahuppant az ágyra. Na jó, nincs teljesen magánál, de mindenesetre rájátszott a dologra.
- Na gyere, mi lesz! Meddig várjak?! – mondta, mire odaléptem és befogtam a száját.
- Maradj csendben! – parancsoltam rá, erre magára rántott.
- Ha lefoglalod a szám, csendben maradok. – mondta kaján vigyorral.
- Szeretnéd! – mondtam, majd megpróbáltam lemászni róla, de nem hagyta. – Engedj el! Hallod?! – végre elengedett, gyorsan lemásztam róla. Felkaptam a pizsamám, és a fürdőbe rohantam. Lemostam a sminkem, átvedlettem, és mentem kifelé, de az ajtón kilépve beleütköztem.
- Áu! – suttogtam – Menj arrébb!
- Ha annyira szeretnéd! – erre teljesen hozzám simult. – Így megfelel? – kuncogott.
Ahogy hozzám tapadt ismét elöntött a forróság. Nem értettem miért hozza ki egyetlen érintése is belőlem a vágyat. Felemelte az állam, s megint mélyen a szemébe néztem. Tekintetével mintha csak belém látna. Összeszedtem minden erőm, hátraléptem egyet, és elslisszoltam mellette. Nevetve ment a fürdőbe. Furcsamód hiányzott érintése, már abban a pillanatban, hogy elléptem tőle. Mikor kijött, két lépéssel átszelte az ajtó és az ágy távolságát, és lehuppant mellém. Még felnéztem az órára, és meglepődtem, hogy 4:27-et mutat.
Hamar elnyomott az álom.
- Remélem nem baj.
- Dehogy. Sőt! – mondtam mosolyogva.
Vidáman kezdtünk beszélgetni, és egyre szimpatikusabb lett. Aztán megérkezett a két jómadár, így indulhattunk. Egész úton Collinnal beszélgettem, és együtt röhögcséltünk. Megérkeztünk Port Angeles-be, és Tess odanavigált a szórakozóhelyhez. Elsőként érkeztünk a társaságból, pedig nem is mentem gyorsan.
- Ott van Jake és Embry. – kiáltott fel Collin. Szuper! puffogtam magamban.
- Nem úgy volt, hogy ők nem jönnek? – kérdeztem dühösen.
- Csak nem velünk jönnek. Nem mondtam? Előre jöttek elintézni, hogy ne kelljen sorba állni, rögtön beengedjenek minket. – válaszolt kérdésemre Tess.
Ők kiszálltak, én meg úgy döntöttem megvárom, míg a többiek megérkeznek. Addig felhívtam Brian-t, rég beszéltem vele, és gyorsan elhadartam mi történt az óta. Mikor befutott az utolsó autó is, letettem a telefont. Levettem a dzsekim, és kiszálltam.
- Nocsak! Hát megtisztel jelenlétével a hercegnő? – kiáltotta Jake, már enyhén kapatos állapotban – Wow, de kicsípted magad! – mondta tovább. – Na, mi van, nem szólsz hozzám? – s gúnyos mosolyra húzta száját.
- Már miért ne szólnék hozzád? Végülis az állatokhoz is beszélni kell! – vetettem oda. Ezen mindenki nevetni kezdett, és elindultunk befelé. Jól nézett ki a hely, és a zene is jó volt. Odasétáltunk az egyik boxhoz, és mivel sokan voltunk, a mellette lévőt is elfoglaltuk. Megint Collin csapódott mellém. Gyorsan megbeszéltük ki nem fog inni, rajtam kívül Rachel, Jared és Liz vállalkozott.
- Megyek, hozok inni. Ki mit kér?
- Téged! – mondta Jake, de figyelemre sem méltattam.
Collin odakísért, és segített odavinni az italokat. Volt aki táncolni ment, Jared és Kim nyalta-falta egymást.
- Jössz táncolni? – kérdezte Collin.
- Igen – válaszoltam, s őrült izgalom fogott el.
Meg kell hagyni, nagyon jól táncolt.
- Üdv fiatalok! Mivel úgy látom sok a szerelmespár, jöjjön egy ehhez illő szám. Ekkor elindult egy számomra rossz emlékeket előhozó zene, Mandy-vel ezt volt a közös számunk. Szédülni kezdtem, miközben Collin ebből mit sem észlelve a nyaka köré fonta kezem.
- Ki megyek levegőzni. Kicsit szédülök!
- Kikísérlek.
- Nem szükséges, ha jobban leszek, visszajövök! – azzal ott hagytam. Jól esett a hideg levegő. Legnagyobb „szerencsémre” ki volt kint: Jake. Csak mi ketten voltunk kint, az épület mögött.
- Na, mi van cicus, meguntad Collin-t? Vagy ő még nem elég nagyfiú neked? Van itt neked valamim.
- Fogd be! Collin legalább nem olyan bunkó, mint te!
- Szopj le!
- Nem veszek minden szemetet a számba! – vigyorogtam.
- Nem úgy hallottam. – Megindult felém. Neki nyomott a falnak, ágyékát szorosan nekem nyomta, és két kezével elzárta a menekülési útvonalakat. Ekkor olyat tettem, amit nem kellett volna: belenéztem a szemébe, s teljesen elvesztem benne. Ekkor egyik kezével megfogta derekam, és még jobban magához húzott. Nem tiltakoztam. Minden érintése jól esett.
- Jake engedd el! – szólalt meg fenyegetően Collin. – Hallottad?!
Jacob dühösen indult el befelé. Collin odajött, én meg lefagyva álltam ott.
- Jól vagy? – szólalt meg végül.
- Igen. Menjünk be. – megfogtam a kezét és befelé kezdtem húzni.
A bárhoz mentünk, én egy baracklevet kértem, ő meg egy Whisky-t. Hát igen! Ki nézte őt 16,5-nek? Senki.
- Megyünk táncolni? – kértem.
- Persze! – ismét együtt roptuk, majd az ötödik vagy hatodik számnál visszaindultunk a boxunkhoz. Ott volt Jake, teljesen elázva. Rachel és Paul ült mellette.
- Hazaviszem – mondtam, mire nővére hálásan nézett rám.
- Ne vidd haza – mondta Paul szenvtelen hangon – Billy nem bírná ki, ha így látná a fiát. Valakinél ott kell aludnia. Nálunk nincs hely. – zárta mondandóját.
- Nálunk sincs. – mondta Collin.
- Akkor nálunk alszik – döntöttem el a kérdést, mire Collin szomorúan nézett rám.
- Szólok Tess-nek, hogy indulunk- mondta, s elindult megkeresni.
5 perc múlva nővére elkeseredetten jött vissza. Paul és Collin megfogta Jake kezét, hogy talpra állítsák.
- Nem akarok menni! – tiltakozott.
- Márpedig jössz. – mondtam határozottan. Nagy nehezen talpra állították, és berakták a kocsiba. Ezúttal Collin ült hátra. Hazaérve segített felvonszolni Jake-et a lépcsőn, és lefektetni az ágyra. Nagyon reméltem, hogy Jenny nem ébred fel, ugyanis Jacob-nak be nem állt a szája.
- Ez a te szobád. – mondta döbbentem Collin.
- Igen, és?
- Vele fogsz aludni? – kérdezte. – És mi van, ha rád mászik? Sokkal erősebb nálad!
- Nem hinném, hogy olyan állapotban lenne, de ha mégis, akkor megoldom valahogy. De most jó éjszakát! És köszönöm ezt a remek estét! – tettem hozzá, mire elvigyorodott.
- Jó éjt! És vigyázz!
- Úgy lesz! – nyomtam egy puszit az arcára, majd lekísértem, és bezártam az ajtót. Felmentem, és az én szobámban is így tettem, hátha Jenny rám akarna nézni reggel.
- Na, mi van, nem is bújsz mellém? – szólt Jake.
- Fogd be! – azzal odamentem, és elkezdtem vetkőztetni.
- Mi van, ennyire nem bírsz magaddal? – kacarászott.
- Mivel magadtól nem megy, én csinálom kicsibaba. – kuncogtam. Erre felpattant, és gyorsan levetkőzött, csak a bokszer maradt rajta.
- Te nem is vagy részeg! – hangom egy oktávval feljebb csúszott, mire nevetni kezdett.
- Nem kimondottan! – taszítottam egyet rajta, és visszahuppant az ágyra. Na jó, nincs teljesen magánál, de mindenesetre rájátszott a dologra.
- Na gyere, mi lesz! Meddig várjak?! – mondta, mire odaléptem és befogtam a száját.
- Maradj csendben! – parancsoltam rá, erre magára rántott.
- Ha lefoglalod a szám, csendben maradok. – mondta kaján vigyorral.
- Szeretnéd! – mondtam, majd megpróbáltam lemászni róla, de nem hagyta. – Engedj el! Hallod?! – végre elengedett, gyorsan lemásztam róla. Felkaptam a pizsamám, és a fürdőbe rohantam. Lemostam a sminkem, átvedlettem, és mentem kifelé, de az ajtón kilépve beleütköztem.
- Áu! – suttogtam – Menj arrébb!
- Ha annyira szeretnéd! – erre teljesen hozzám simult. – Így megfelel? – kuncogott.
Ahogy hozzám tapadt ismét elöntött a forróság. Nem értettem miért hozza ki egyetlen érintése is belőlem a vágyat. Felemelte az állam, s megint mélyen a szemébe néztem. Tekintetével mintha csak belém látna. Összeszedtem minden erőm, hátraléptem egyet, és elslisszoltam mellette. Nevetve ment a fürdőbe. Furcsamód hiányzott érintése, már abban a pillanatban, hogy elléptem tőle. Mikor kijött, két lépéssel átszelte az ajtó és az ágy távolságát, és lehuppant mellém. Még felnéztem az órára, és meglepődtem, hogy 4:27-et mutat.
Hamar elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése