 |
| Egszer fent, egyszer lent |
- Igen, tessék?
- Szia, álomszuszék! – szólalt meg Tess.
- Jajj, szia!
- Siess, mert a fiúk meg fognak enni mindent!
- Oké, 15 perc és ott vagyok!
- Várlak! – azzal letette. A konyhában találtam egy levélkét:
- Szia, álomszuszék! – szólalt meg Tess.
- Jajj, szia!
- Siess, mert a fiúk meg fognak enni mindent!
- Oké, 15 perc és ott vagyok!
- Várlak! – azzal letette. A konyhában találtam egy levélkét:
Melody!
Elmentünk Rachel-lel Port Angelesbe, nem akartalak felkelteni. Másoltattam neked kulcsot, az előszobában van a slusszkulcsod mellett felakasztva. Csak este 10 körül jövünk, kaja a hűtőben! EGYÉL! Érezd jól magad!
Jenny
Hát akkor előttem az egész nap. Felrohantam, gyorsan elfogadhatóvá tettem a hajam, s ismét egy tréningbe bújtam. Bezártam az ajtót és átrohantam a túloldalra, ugyanis esett az eső. Becsengettem. Tess nyitott ajtót, majd beráncigált a konyhába. A fiúk már ettek, Jake már megint náluk lógott.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! – köszönt Collin.
- Cső! – vetette oda Jake.
Tess leültetett és elém rakott egy tál levest.
- Én csináltam, remélem, ízlik! – mondta.
Belekóstoltam. Hát Isten bizony én még ilyen rosszat nem ettem. De mivel nem akartam megbántani csak ennyit mondtam:
- Finom. – erre a két srácból kitört a nevetés.
Miután befejeztük az ebédet, Tess a szobájába húzott.
Mindjárt itt vannak a csajok! – mondta izgatottan.
- Sheryl is jön?
- Nem, dehogy! – akkor megszólalt a csengő. Tess kiszaladt, én pedig vártam. Valahogy semmi kedvem nem volt semmihez. Ekkor beléptek.
- Szia! – köszöntek egyszerre.
- Sziasztok! Melody vagyok. – mutatkoztam be.
- Lola.
- Liz.
- Caren. – Lolán kívül a két lány szépnek mondható. Aranyosnak tűntek. A pénteki buliról kezdtek beszélni. Ettől kicsit izgalomba jöttem. Reméltem ettől a bulitól visszatér az életkedvem. Hogy hová menjünk gyorsan eldöntötték. Ekkor azt kezdték taglalni, kik jönnek. Ha jól vettem ki: Ők négyen és persze én, lehet, hogy Sheryl is, Collin, Seth, Jared és Kim, Brady (Tess legnagyobb örömére) Paul és Rachel, no meg Quil. Sokáig beszélgettünk, csak úgy repült az idő. Már 9 óra volt, így úgy döntöttem ideje mennem. Még felajánlottam Tess-nek, hogy holnap korábban átjövök, és segítek főzni. Elfogadta, így 9:30-ra beszéltük meg.
Hazaérve iszonyú fáradtság fogott el, nem értettem miért, hisz nem csináltam ma semmit. Lefeküdtem aludni…
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! – köszönt Collin.
- Cső! – vetette oda Jake.
Tess leültetett és elém rakott egy tál levest.
- Én csináltam, remélem, ízlik! – mondta.
Belekóstoltam. Hát Isten bizony én még ilyen rosszat nem ettem. De mivel nem akartam megbántani csak ennyit mondtam:
- Finom. – erre a két srácból kitört a nevetés.
Miután befejeztük az ebédet, Tess a szobájába húzott.
Mindjárt itt vannak a csajok! – mondta izgatottan.
- Sheryl is jön?
- Nem, dehogy! – akkor megszólalt a csengő. Tess kiszaladt, én pedig vártam. Valahogy semmi kedvem nem volt semmihez. Ekkor beléptek.
- Szia! – köszöntek egyszerre.
- Sziasztok! Melody vagyok. – mutatkoztam be.
- Lola.
- Liz.
- Caren. – Lolán kívül a két lány szépnek mondható. Aranyosnak tűntek. A pénteki buliról kezdtek beszélni. Ettől kicsit izgalomba jöttem. Reméltem ettől a bulitól visszatér az életkedvem. Hogy hová menjünk gyorsan eldöntötték. Ekkor azt kezdték taglalni, kik jönnek. Ha jól vettem ki: Ők négyen és persze én, lehet, hogy Sheryl is, Collin, Seth, Jared és Kim, Brady (Tess legnagyobb örömére) Paul és Rachel, no meg Quil. Sokáig beszélgettünk, csak úgy repült az idő. Már 9 óra volt, így úgy döntöttem ideje mennem. Még felajánlottam Tess-nek, hogy holnap korábban átjövök, és segítek főzni. Elfogadta, így 9:30-ra beszéltük meg.
Hazaérve iszonyú fáradtság fogott el, nem értettem miért, hisz nem csináltam ma semmit. Lefeküdtem aludni…
Reggel ötkor kipattantak a szemeim, nem tudtam visszaaludni. Úgy döntöttem elmegyek futni. Felöltöztem, s megint az erdőt választottam. Már egy órája futottam, mikor motoszkálást hallottam, így gyorsan visszafordultam. Egy világító szempárra lettem figyelmes, így még jobban kapkodtam a lábam. Hazaérve örültem, hogy Jenny még nem ébredt fel. Lefürödtem, belebújtam egy tréningbe. Még csak 9-et mutatott az óra, így ettem egy tál müzlit, s mire végeztem, már 9:27 volt. Gyorsan belebújtam a cipőmbe, és átrohantam Tess-hez. Rögtön nekiláttunk agyalni, mit csináljunk, aztán felvetettem, mi lenne, ha ma én főznék, ő pedig maradjon csak nyugton. Persze azonnal belement, és mivel minden alapanyag megvolt hozzá, különleges kaját csináltam.
Nincs neve, de nagyon egyszerű megcsinálni, minden a fűszerezésen múlik. Tészta, husi, meg a tetejére sajt és tejföl egyvelege. Amilyen gyorsan csak lehetett összeraktam, majd be a sütőbe. Nem sokkal később Collin, Jake, meg egy ismeretlen srác jött be a konyhába.
- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Tess-szel.
- Hello!
- Hali! – s a fiú odalépett hozzám.
- Szia! Seth vagyok! – kezet nyújtottam.
- Szia, én Melody. – mutatkoztam be, majd bevonultak a nappaliba. Dél múlt 25 perccel, mikor kész lett az ebéd. Tess szólt a srácoknak, és persze nem kellett kétszer szólni, már nagyon éhesek voltak. Hihetetlen mennyit képesek enni! Kiszedtük a kaját, majd mi is enni kezdtünk. Már majdnem befejezték, mikor Seth megszólalt:
- Nem tudom miért mondtátok, hogy Tess borzalmasan főz. Nekem nagyon ízlik! – vigyorodott el.
A két srácból kitört a nevetés.
- Igen ez tényleg nagyon finom lett! – helyeselt Collin.
- Ezt most nagyon eltaláltad, ez az első, ami jó lett, sőt remek – mondta Jake Tessnek, akinek durcás képe láttán nagyon meglepődött. – Bóknak szántuk, úgy látszik az egész gyakorlás kérdése! – terült szét vigyor az arcán. Egy igazi 1000 Wattos mosoly. Iszonyú jól nézett ki.
- Melody csinálta! – vágta oda Tess – Neki köszönjétek.
Ekkor Seth és Collin hozzám fordultak, megköszönték, és elnézést kértek Tess-től. Jake szótlanul evett tovább. Mikor befejeztük, gyorsan elmosogattam, s a holnapi buli miatt izgalomba jöttem. Épp meg akartam kérdezni Tess-t, ő mit vesz föl, de megcsörrent a mobilom. Jenny keresett.
- Szia, merre vagy? – szólt bele.
- Szia, a szomszédban.
- Haza tudnál jönni, segíteni?
- Persze, máris megyek! – azzal letettem.
Elköszöntem Tess-től, aki szerencsére nem neheztelt rám. Hazamentem.
- Segítesz átrendezni a nappalit? – kérdezte Jenny.
- Ühüm. – és neki is fogtunk. Egész nap beszélgettünk mindenféléről. Hajnali 2 volt, mikor végeztünk, de elégedettek lettünk a végeredménnyel. Felmentem, lezuhanyoztam, és előkotortam a mérleget. Mielőtt eljöttem otthonról 51 kg voltam, s mostanáig nem is fogtam fel, milyen kórosan lefogytam. Most 54-et mutatott a mérleg, ami a 175 cm-hez nem éppen elég, de a tükörbe nézve elégedett lehettem, ugyanis ami feljött, az a mellemre, a fenekemre és egy kevés a combomra ment. Konstatáltam, hogy anyu alkatát örököltem, s örültem, amiért a hasam feszes maradt. Lefeküdtem aludni. 11-kor ébredtem, lementem reggelizni, s vidáman meséltem az éjjel tapasztaltakat Jennynek. Kicsit TV-ztem majd az órára pillantva döbbentem rá: elszaladt az idő, ugyanis 4 óra volt. Gyorsan átszaladtam Tess-hez, aki már lázasan készülődött.
- Te mit veszel fel? Én egy farmerszoknyára és egy toppra gondoltam – mondtam, mire mögülem nevetés hallatszott.
- Na, azt megnézem! Ha táncolsz, rezegni fog a háj! – mondta Jake, amit nem tudtam mire vélni.
- Hát én egy fekete hosszú nacit veszek fel, egy csinosabb felsővel – mondta Tess. – Semmi extra.
- Rendben, akkor fél kilenckor a ház előtt.
- Oké. – azzal el is tűntem.
Hajat mostam, megszárítottam, majd kivasaltam. Végül egy fehér nadrág és egy baba kék, mélyen dekoltált felső mellett döntöttem, amiből egy vastag csíkban kint volt a hasam. Egy fehér lapos szandit vettem fel, fő a kényelem! Feldobtam egy kis sminket: kereteztem a szemem, spirál egy kis ezüstös por a szememre, no meg az elmaradhatatlan szájfény. Belebújtam a fehér bőrdzsekimbe, belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a látvánnyal. Azzal lerohantam és elköszöntem Jennytől, aki nem jött, mivel holnaptól dolgoznia kell: egész nap bent lesz munkahelyén, egy éttermet vezet Seattle-ben. Felkaptam a táskám, a kulcsaim, és kiviharoztam.
- Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késtem! – mondtam.
- Szia! – mondta Tess. – Már megszoktuk tőled.
- Hali!- köszönt Collin hatalmas vigyorral arcán. – Jól nézel ki!
- Köszönöm! – mondtam, majd a garázs felé indultam. Gyorsan kiálltam.
Collin ült előre, Tess hátra.
- Tényleg. Nem tudod miért mondta Jake délután… - nem tudtam befejezni, mert Tess rögtön válaszolt.
- Hát őszintén szólva, mindig tréningben láttunk, és azt hittük azért, mert egy kicsit túlsúlyos vagy. Ráadásul az arcod kerek, még ha vékony is vagy. – mondta zavartan.
- Értem. – mondtam nevetve. – Akkor induljunk!
- Előbb lemegyünk a partra, hogy találkozzunk a többiekkel. – mondta Collin – Azt hiszem, állatira ki lesznek bukva – nevetett.
- Miért?
- Nem mindenki mászkál itt Range Roverrel. – mutatott rá.
- Á értem! – nevettem immár én is vele.
Tess hátulról navigált. Mikor a parkolóba értünk, izgalom fogott el. Vajon mit szólnak hozzám? Leparkoltam, és már pattantam is ki.
Nincs neve, de nagyon egyszerű megcsinálni, minden a fűszerezésen múlik. Tészta, husi, meg a tetejére sajt és tejföl egyvelege. Amilyen gyorsan csak lehetett összeraktam, majd be a sütőbe. Nem sokkal később Collin, Jake, meg egy ismeretlen srác jött be a konyhába.
- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Tess-szel.
- Hello!
- Hali! – s a fiú odalépett hozzám.
- Szia! Seth vagyok! – kezet nyújtottam.
- Szia, én Melody. – mutatkoztam be, majd bevonultak a nappaliba. Dél múlt 25 perccel, mikor kész lett az ebéd. Tess szólt a srácoknak, és persze nem kellett kétszer szólni, már nagyon éhesek voltak. Hihetetlen mennyit képesek enni! Kiszedtük a kaját, majd mi is enni kezdtünk. Már majdnem befejezték, mikor Seth megszólalt:
- Nem tudom miért mondtátok, hogy Tess borzalmasan főz. Nekem nagyon ízlik! – vigyorodott el.
A két srácból kitört a nevetés.
- Igen ez tényleg nagyon finom lett! – helyeselt Collin.
- Ezt most nagyon eltaláltad, ez az első, ami jó lett, sőt remek – mondta Jake Tessnek, akinek durcás képe láttán nagyon meglepődött. – Bóknak szántuk, úgy látszik az egész gyakorlás kérdése! – terült szét vigyor az arcán. Egy igazi 1000 Wattos mosoly. Iszonyú jól nézett ki.
- Melody csinálta! – vágta oda Tess – Neki köszönjétek.
Ekkor Seth és Collin hozzám fordultak, megköszönték, és elnézést kértek Tess-től. Jake szótlanul evett tovább. Mikor befejeztük, gyorsan elmosogattam, s a holnapi buli miatt izgalomba jöttem. Épp meg akartam kérdezni Tess-t, ő mit vesz föl, de megcsörrent a mobilom. Jenny keresett.
- Szia, merre vagy? – szólt bele.
- Szia, a szomszédban.
- Haza tudnál jönni, segíteni?
- Persze, máris megyek! – azzal letettem.
Elköszöntem Tess-től, aki szerencsére nem neheztelt rám. Hazamentem.
- Segítesz átrendezni a nappalit? – kérdezte Jenny.
- Ühüm. – és neki is fogtunk. Egész nap beszélgettünk mindenféléről. Hajnali 2 volt, mikor végeztünk, de elégedettek lettünk a végeredménnyel. Felmentem, lezuhanyoztam, és előkotortam a mérleget. Mielőtt eljöttem otthonról 51 kg voltam, s mostanáig nem is fogtam fel, milyen kórosan lefogytam. Most 54-et mutatott a mérleg, ami a 175 cm-hez nem éppen elég, de a tükörbe nézve elégedett lehettem, ugyanis ami feljött, az a mellemre, a fenekemre és egy kevés a combomra ment. Konstatáltam, hogy anyu alkatát örököltem, s örültem, amiért a hasam feszes maradt. Lefeküdtem aludni. 11-kor ébredtem, lementem reggelizni, s vidáman meséltem az éjjel tapasztaltakat Jennynek. Kicsit TV-ztem majd az órára pillantva döbbentem rá: elszaladt az idő, ugyanis 4 óra volt. Gyorsan átszaladtam Tess-hez, aki már lázasan készülődött.
- Te mit veszel fel? Én egy farmerszoknyára és egy toppra gondoltam – mondtam, mire mögülem nevetés hallatszott.
- Na, azt megnézem! Ha táncolsz, rezegni fog a háj! – mondta Jake, amit nem tudtam mire vélni.
- Hát én egy fekete hosszú nacit veszek fel, egy csinosabb felsővel – mondta Tess. – Semmi extra.
- Rendben, akkor fél kilenckor a ház előtt.
- Oké. – azzal el is tűntem.
Hajat mostam, megszárítottam, majd kivasaltam. Végül egy fehér nadrág és egy baba kék, mélyen dekoltált felső mellett döntöttem, amiből egy vastag csíkban kint volt a hasam. Egy fehér lapos szandit vettem fel, fő a kényelem! Feldobtam egy kis sminket: kereteztem a szemem, spirál egy kis ezüstös por a szememre, no meg az elmaradhatatlan szájfény. Belebújtam a fehér bőrdzsekimbe, belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a látvánnyal. Azzal lerohantam és elköszöntem Jennytől, aki nem jött, mivel holnaptól dolgoznia kell: egész nap bent lesz munkahelyén, egy éttermet vezet Seattle-ben. Felkaptam a táskám, a kulcsaim, és kiviharoztam.
- Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késtem! – mondtam.
- Szia! – mondta Tess. – Már megszoktuk tőled.
- Hali!- köszönt Collin hatalmas vigyorral arcán. – Jól nézel ki!
- Köszönöm! – mondtam, majd a garázs felé indultam. Gyorsan kiálltam.
Collin ült előre, Tess hátra.
- Tényleg. Nem tudod miért mondta Jake délután… - nem tudtam befejezni, mert Tess rögtön válaszolt.
- Hát őszintén szólva, mindig tréningben láttunk, és azt hittük azért, mert egy kicsit túlsúlyos vagy. Ráadásul az arcod kerek, még ha vékony is vagy. – mondta zavartan.
- Értem. – mondtam nevetve. – Akkor induljunk!
- Előbb lemegyünk a partra, hogy találkozzunk a többiekkel. – mondta Collin – Azt hiszem, állatira ki lesznek bukva – nevetett.
- Miért?
- Nem mindenki mászkál itt Range Roverrel. – mutatott rá.
- Á értem! – nevettem immár én is vele.
Tess hátulról navigált. Mikor a parkolóba értünk, izgalom fogott el. Vajon mit szólnak hozzám? Leparkoltam, és már pattantam is ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése