Reggel 10 órakor Jenny ébresztett. Azt mondta apu keresett, mert nem hívtam őt fel, mikor megérkeztem, és aggódott már. Így kénytelen voltam felkelni. Felhívtam apát, és elmondtam neki, minden rendben stb... Ezután Brian-t, akivel fél órát beszéltem, s meg volt lepődve, hogy nem tombolok a dühtől. Ugyan, mi értelme lenne? Lementem reggelizni, ami ha azt vesszük ebéd volt, közben eldöntöttem, hogy elmegyek futni, úgyis olyan szép az erdő. Felvettem egy melegítőt, szóltam Jennynek, és már úton is voltam. A zenébe és a fák szépségébe merültem, mikor eleredt az eső, így vettem észre, hogy már mélyen az erdőben járok. Visszafordultam, s bőrig ázva értem haza, mire hatalmas röhögés fogadott. Jennyvel volt egy ismeretlen nő és férfi. Mindketten rézbőrűek, és sötét hajúak. Majd megláttam magam a tükörben, s én is nevetni kezdtem. A hajam szana-szét állt, csupa sár voltam, még az arcom is olyan lett. Kicsit megtöröltem a kezem, majd bemutatkoztam:
- Melody Stewart. - nyújtottam kezet.
- Rachel Black. – mondta a nő, s kezet fogtunk.
- Paul – vetette oda a férfi. Most, hogy jobban megnézem, egy izomkolosszussal találtam szemben magam, és egész helyes volt.
Elnézést kértem, majd felmentem fürdeni. Jól esett a forró habfürdő. Ezután lementem, ettem egy szendvicset. A hűtőn találtam egy cetlit:
- Melody Stewart. - nyújtottam kezet.
- Rachel Black. – mondta a nő, s kezet fogtunk.
- Paul – vetette oda a férfi. Most, hogy jobban megnézem, egy izomkolosszussal találtam szemben magam, és egész helyes volt.
Elnézést kértem, majd felmentem fürdeni. Jól esett a forró habfürdő. Ezután lementem, ettem egy szendvicset. A hűtőn találtam egy cetlit:
Melody!
Elmentem Rachel-ékkel vásárolni, este jövök. Egyél! Ha gondolod, nézz szét a környéken, de ne kóborolj el nagyon, könnyű eltévedni, amúgy is van egy jobb ötletem.
Jenny
Mivel elfáradtam a futástól (észre sem vettem, hogy 3 órát futottam) úgy döntöttem megnézem az e-mail-jeim. Volt egy pár reklám, néhány az állítólagos barátaimtól, és egy apától. Utóbbira gyorsan válaszoltam, a többit rögtön töröltem. Ezután lementem TV-zni. Kb. 1órával később Jenny jelent meg egy csomó szatyorral a kezében. Segítettem elpakolni a dolgokat, majd megkérdeztem:
- Na mi az a jobb ötlet?
- Hát a szomszédban lakik egy veled egy idős lány, Tess. Nagyon aranyos, vidám csajszi, már megkértem, hogy holnap vezessen körbe. Remélem nem baj!
- Dehogy! Legalább kimozdulok egy kicsit! – mondtam, és tényleg örültem neki.
- Akkor jó, 10-re átjön. Úgyhogy időben kelj fel!
- Hát akkor azt hiszem itt az ideje, hogy menjek aludni, ugyanis 10 óra. Jó éjt! – elindultam felfelé.
- Ettél? – kiabált utánam Jenny.
- Igen – kiáltottam le a szobám ajtajából. Átöltöztem, s elnyomott az álom, amint elfészkeltem magam.
- Na mi az a jobb ötlet?
- Hát a szomszédban lakik egy veled egy idős lány, Tess. Nagyon aranyos, vidám csajszi, már megkértem, hogy holnap vezessen körbe. Remélem nem baj!
- Dehogy! Legalább kimozdulok egy kicsit! – mondtam, és tényleg örültem neki.
- Akkor jó, 10-re átjön. Úgyhogy időben kelj fel!
- Hát akkor azt hiszem itt az ideje, hogy menjek aludni, ugyanis 10 óra. Jó éjt! – elindultam felfelé.
- Ettél? – kiabált utánam Jenny.
- Igen – kiáltottam le a szobám ajtajából. Átöltöztem, s elnyomott az álom, amint elfészkeltem magam.
Az ébresztő megszólalása előtt felébredtem, így gyorsan kikapcsoltam, utáltam a hangját. Még heverésztem egy kicsit, majd mivel 8:15-öt mutatott az óra, kipattantam az ágyból, és elkezdtem „összerakni” magam. Fogmosás után megfésülködtem, és csak egy laza copf-ba kötöttem a hajam. Felvettem egy tréningruhát s belenéztem a tükörbe: Jennynek igaza volt, sokat fogytam. Lógott rajtam a ruha, de nem érdekelt, hiszen egy Isten háta mögötti faluban vagyok. Azzal lerohantam a konyhába, Jenny már a reggelit csinálta: sajtos omlett.
- Szia! – köszöntem.
- Jó reggelt! –mondta. – Tess azt üzeni, hogy inkább menj át te, mert ma ő csinál ebédet és utána mentek el. – pompás! gondoltam.
- Oké. – mondtam lazán – Akkor reggeli után átmegyek.
Gyorsan megettem, megköszöntem, majd elmostam a tányérom. Bizony! Én! Mosogattam!
Majd átrohantam a szomszédba. Becsengettem, egy fiú nyitotta ajtót.
- Szia, Melody vagyok a szomszédból, Tess-hez jöttem – hadartam.
-Hello. Már vártunk. Tess a konyhában van, gyere be! – mondta kedvesen. Kezet nyújtott – Collin vagyok, Tess öccse. – mutatkozott be. Öccse?! Jesszusom! Hogy itt mekkorára nőnek a pasik! Ő is kinézett legalább 20-nak. Komoly izomzattal rendelkezett, amit réz bőre még jobban kiemelt. A kis előszoba végén még egy fiú volt. Ő is rézbőrű, magas, sötéthajú, és nagyon helyes. Vajon Ő hány éves? És mint minden hímnemű, akivel itt találkoztam, Ő is eszméletlenül izmos. Meg kell hagyni, nagyon imponált nekem!
- Ő itt Melody a szomszédból – mutatott be neki Collin, és a fiú is legalább annyira megbámult, mint én Őt. – Ő pedig Jacob Black – folytatta.
- Szia! – nyújtottam kezet, de ő bement a nappaliba. BUNKÓ! gondoltam magamban, azzal beléptem a konyhába.
- Hello! – köszönt rám Tess.
- Szia! – köszöntem én is.
A lány egész szép volt. Megtörölte a kezét, majd odanyújtotta:
- Tess vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Melody. És én is örülök, főleg, hogy még senkit sem ismerek. – erre elnevette magát. – Segíthetek? - kérdeztem meg végül.
- Hát, ha szeretnél! Ott van az asztalon a zöldség. Megpucolnád?
- Persze! – vágtam rá azonnal.
- Hmm…
- Miaz? – kérdeztem.
- Hát, úgy hallottam zűrös csaj vagy! Ehhez képest, már most kedvellek! – vigyorodott el.
- Nem mondhatnám, hogy nem vagyok az, mivel nem lenne igaz. De mivel itt nincs semmi, így nem igazán tudok bármibe is belekeveredni. – mondtam. – Pont ezért küldött ide apám.
- Miért, mit műveltél? – kérdezte kíváncsian.
- Komolyan tudni akarod? – húztam egy kicsit az agyát.
- Hát, legalább a lényeget.
Gyorsan összefoglaltam az előzményeket.
- Így az alkoholba, az illegális versenyekbe, no meg a pasikba temetkeztem. –mondtam, erre hangos nevetés jött a nappaliból.
- Huhh.. ez egy kicsit sokkolt. – mondta Tess.
- Hát igen, apámat is. Szóval most itt vagyok.
- Fiúk! Kész a kaja! Asztalhoz! – kiabálta Tess. – Te éhes vagy, vagy indulhatunk? – nézett rám.
- Felőlem mehetünk! – ekkor megjelent a két srác a konyhában.
- Hová mentek? – kérdezte Collin.
- Megmutatom Melody-nak mi minden van itt. – válaszolt, és húzni kezdett.
- Sziasztok! – kiáltottuk egyszerre.
Autóba ültünk, majd 1,5 óra után vissza is értünk.
- Nincs kedved átjönni egy kicsit? – kérdeztem.
- De, szívesen.
Beköszöntünk Jennynek, majd felrohantunk a szobámba. Bekapcsoltam a lap-topom, és elindítottam a zenét.
- Hasonló zenéket szeretünk – állapította meg kis idő múlva. – Na, de milyen San Francisco?
- Jó hely. Sok buli, no meg pasi, de nem ilyen helyesek, mint az itteni srácok. – ezen egyszerre kezdtünk nevetni. – Mondd, ez a Jacob mindenkivel ilyen tuskó? Vagy csak én nem vagyok szimpi neki?
- Jake sokat változott az elmúlt időben. Régen nyílt, kedves, és állandóan vigyorgó srác volt, de egy lány összetörte a szívét, így bezárkózott lett. De amúgy, nem szokott így viselkedni. Nem értem miért volt veled ilyen!
- No, mindegy! Nem baj. Neked van barátod?
- Hát nem mondhatnám. Van egy srác aki tetszik, de még nem jöttünk össze.
- Mi a neve?
- Brady.
- Wow. És helyes?
- Hát, szerintem nagyon is!
- Akkor drukkolok nektek! Mondd, te kikkel lógsz együtt? Úgy értem kik a barátaid?
- Hát van egy elég nagy baráti társaságunk.
- Mondd a neveket és egy kicsit jellemezd őket! – kértem.
- Ott van Collin az öcsém. Ő csupa szív, és általában nagyon vidám.
- Hány éves? Idősebbnek néz ki nálad! – vágtam közbe.
- 16,5. Aztán Jake, róla már elmondtam milyen, ő 19 éves. Paul és Rachel. Elválaszthatatlanok. Rachel Jacob nővére. Mindketten rendesek.
- Igen, találkoztam velük.
- Sam és az ő Emily-je. Imádni valóak! De előre szólok, Em-nek egy sebhely torzítja el az arcát. Ha találkozol vele, ne bámuld meg! Bár ők ritkábban jönnek velünk.
- Mi történt vele?
- Megtámadta egy medve. – mondta kelletlenül.
- Szegény!
- Jared és Kim. Mindketten irtó rendesek. Seth és Leah, ők tesók. Seth egy tünemény. Leah viszont az ellenkezője. Embry és Quil, ők Jake legjobb barátai, bár mostanában kevesebbet vannak együtt. De ők is nagyon aranyosak. Aztán ott vannak a barátnőim: Lola, Caren és Liz. Imádom mind a hármukat! Ha megismered őket, szerintem te is így leszel velük. De ők csak bulizni jönnek velünk. Jah, és persze ott van a drágalátos Sheryl. Utáljuk. Bár mindig jön velünk. Minden fiúra rámászik!
- Értem, hát remélem, megismerhetek mindenkit!
- Naná! Pénteken bulizni megyünk, remélem, eljössz!
- Előbb meg kell kérdeznem Jennyt!
- Akkor mire várunk?! – azzal felpattant, s kiviharzott a szobámból. Én is így tettem.
- Jenny! Kérni szeretnék valamit!
- Igen?
- Elmehetek pénteken bulizni Tess-ékkel? – gondolkodóba esett. Így gyorsan hozzá tettem: - Egy kortyot sem iszom! Ígérem! Majd az én autómmal megyünk, így biztos lehetsz benne!
- Hát jó! De ha megszeged, többet nem engedlek el! És apádnak egy szót se!
- Köszönöm! – majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Hát, azt hiszem ideje mennem. Későre jár! – mondta Tess.
- Rendben. Kikísérlek!
- Szia Jenny! – köszönt el, s elindult kifelé.
- Szia! – mondta gyorsan Jenny.
Még az ajtóban váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk.
- Holnap találkozunk? – kérdezte.
- Persze! Jó éjt!
- Neked is, szia!
- Szia! – majd bementem.
Elköszöntem Jennyitől, és már mentem volna fel, mikor utánam szólt.
- A Roverrel beálltam a garázsba, mikor végeztünk a kipakolással! Remélem nem baj. A kulcs fel van akasztva a helyére.
- Dehogy baj, tulajdonképpen, el is feledkeztem róla! Hát akkor reggel találkozunk!
Felmentem, lezuhanyoztam, majd mély álomba szenderültem…
- Szia! – köszöntem.
- Jó reggelt! –mondta. – Tess azt üzeni, hogy inkább menj át te, mert ma ő csinál ebédet és utána mentek el. – pompás! gondoltam.
- Oké. – mondtam lazán – Akkor reggeli után átmegyek.
Gyorsan megettem, megköszöntem, majd elmostam a tányérom. Bizony! Én! Mosogattam!
Majd átrohantam a szomszédba. Becsengettem, egy fiú nyitotta ajtót.
- Szia, Melody vagyok a szomszédból, Tess-hez jöttem – hadartam.
-Hello. Már vártunk. Tess a konyhában van, gyere be! – mondta kedvesen. Kezet nyújtott – Collin vagyok, Tess öccse. – mutatkozott be. Öccse?! Jesszusom! Hogy itt mekkorára nőnek a pasik! Ő is kinézett legalább 20-nak. Komoly izomzattal rendelkezett, amit réz bőre még jobban kiemelt. A kis előszoba végén még egy fiú volt. Ő is rézbőrű, magas, sötéthajú, és nagyon helyes. Vajon Ő hány éves? És mint minden hímnemű, akivel itt találkoztam, Ő is eszméletlenül izmos. Meg kell hagyni, nagyon imponált nekem!
- Ő itt Melody a szomszédból – mutatott be neki Collin, és a fiú is legalább annyira megbámult, mint én Őt. – Ő pedig Jacob Black – folytatta.
- Szia! – nyújtottam kezet, de ő bement a nappaliba. BUNKÓ! gondoltam magamban, azzal beléptem a konyhába.
- Hello! – köszönt rám Tess.
- Szia! – köszöntem én is.
A lány egész szép volt. Megtörölte a kezét, majd odanyújtotta:
- Tess vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Melody. És én is örülök, főleg, hogy még senkit sem ismerek. – erre elnevette magát. – Segíthetek? - kérdeztem meg végül.
- Hát, ha szeretnél! Ott van az asztalon a zöldség. Megpucolnád?
- Persze! – vágtam rá azonnal.
- Hmm…
- Miaz? – kérdeztem.
- Hát, úgy hallottam zűrös csaj vagy! Ehhez képest, már most kedvellek! – vigyorodott el.
- Nem mondhatnám, hogy nem vagyok az, mivel nem lenne igaz. De mivel itt nincs semmi, így nem igazán tudok bármibe is belekeveredni. – mondtam. – Pont ezért küldött ide apám.
- Miért, mit műveltél? – kérdezte kíváncsian.
- Komolyan tudni akarod? – húztam egy kicsit az agyát.
- Hát, legalább a lényeget.
Gyorsan összefoglaltam az előzményeket.
- Így az alkoholba, az illegális versenyekbe, no meg a pasikba temetkeztem. –mondtam, erre hangos nevetés jött a nappaliból.
- Huhh.. ez egy kicsit sokkolt. – mondta Tess.
- Hát igen, apámat is. Szóval most itt vagyok.
- Fiúk! Kész a kaja! Asztalhoz! – kiabálta Tess. – Te éhes vagy, vagy indulhatunk? – nézett rám.
- Felőlem mehetünk! – ekkor megjelent a két srác a konyhában.
- Hová mentek? – kérdezte Collin.
- Megmutatom Melody-nak mi minden van itt. – válaszolt, és húzni kezdett.
- Sziasztok! – kiáltottuk egyszerre.
Autóba ültünk, majd 1,5 óra után vissza is értünk.
- Nincs kedved átjönni egy kicsit? – kérdeztem.
- De, szívesen.
Beköszöntünk Jennynek, majd felrohantunk a szobámba. Bekapcsoltam a lap-topom, és elindítottam a zenét.
- Hasonló zenéket szeretünk – állapította meg kis idő múlva. – Na, de milyen San Francisco?
- Jó hely. Sok buli, no meg pasi, de nem ilyen helyesek, mint az itteni srácok. – ezen egyszerre kezdtünk nevetni. – Mondd, ez a Jacob mindenkivel ilyen tuskó? Vagy csak én nem vagyok szimpi neki?
- Jake sokat változott az elmúlt időben. Régen nyílt, kedves, és állandóan vigyorgó srác volt, de egy lány összetörte a szívét, így bezárkózott lett. De amúgy, nem szokott így viselkedni. Nem értem miért volt veled ilyen!
- No, mindegy! Nem baj. Neked van barátod?
- Hát nem mondhatnám. Van egy srác aki tetszik, de még nem jöttünk össze.
- Mi a neve?
- Brady.
- Wow. És helyes?
- Hát, szerintem nagyon is!
- Akkor drukkolok nektek! Mondd, te kikkel lógsz együtt? Úgy értem kik a barátaid?
- Hát van egy elég nagy baráti társaságunk.
- Mondd a neveket és egy kicsit jellemezd őket! – kértem.
- Ott van Collin az öcsém. Ő csupa szív, és általában nagyon vidám.
- Hány éves? Idősebbnek néz ki nálad! – vágtam közbe.
- 16,5. Aztán Jake, róla már elmondtam milyen, ő 19 éves. Paul és Rachel. Elválaszthatatlanok. Rachel Jacob nővére. Mindketten rendesek.
- Igen, találkoztam velük.
- Sam és az ő Emily-je. Imádni valóak! De előre szólok, Em-nek egy sebhely torzítja el az arcát. Ha találkozol vele, ne bámuld meg! Bár ők ritkábban jönnek velünk.
- Mi történt vele?
- Megtámadta egy medve. – mondta kelletlenül.
- Szegény!
- Jared és Kim. Mindketten irtó rendesek. Seth és Leah, ők tesók. Seth egy tünemény. Leah viszont az ellenkezője. Embry és Quil, ők Jake legjobb barátai, bár mostanában kevesebbet vannak együtt. De ők is nagyon aranyosak. Aztán ott vannak a barátnőim: Lola, Caren és Liz. Imádom mind a hármukat! Ha megismered őket, szerintem te is így leszel velük. De ők csak bulizni jönnek velünk. Jah, és persze ott van a drágalátos Sheryl. Utáljuk. Bár mindig jön velünk. Minden fiúra rámászik!
- Értem, hát remélem, megismerhetek mindenkit!
- Naná! Pénteken bulizni megyünk, remélem, eljössz!
- Előbb meg kell kérdeznem Jennyt!
- Akkor mire várunk?! – azzal felpattant, s kiviharzott a szobámból. Én is így tettem.
- Jenny! Kérni szeretnék valamit!
- Igen?
- Elmehetek pénteken bulizni Tess-ékkel? – gondolkodóba esett. Így gyorsan hozzá tettem: - Egy kortyot sem iszom! Ígérem! Majd az én autómmal megyünk, így biztos lehetsz benne!
- Hát jó! De ha megszeged, többet nem engedlek el! És apádnak egy szót se!
- Köszönöm! – majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Hát, azt hiszem ideje mennem. Későre jár! – mondta Tess.
- Rendben. Kikísérlek!
- Szia Jenny! – köszönt el, s elindult kifelé.
- Szia! – mondta gyorsan Jenny.
Még az ajtóban váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk.
- Holnap találkozunk? – kérdezte.
- Persze! Jó éjt!
- Neked is, szia!
- Szia! – majd bementem.
Elköszöntem Jennyitől, és már mentem volna fel, mikor utánam szólt.
- A Roverrel beálltam a garázsba, mikor végeztünk a kipakolással! Remélem nem baj. A kulcs fel van akasztva a helyére.
- Dehogy baj, tulajdonképpen, el is feledkeztem róla! Hát akkor reggel találkozunk!
Felmentem, lezuhanyoztam, majd mély álomba szenderültem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése