Sziasztok!
Nyaralni megyek, szóval legközelebb jövő hét szombaton vagy vasárnap hozok új részt! Remélem akkor újult erővel vethetem bele magam írásba, szóval addigis ennyi.
xoxoxo Devil
2010. július 30., péntek
2010. július 29., csütörtök
5. fejezet
.jpg)
11 előtt pár perccel arra ébredtem, hogy iszonyú melegem van. Kinyitottam a szemem és ledöbbentem, hogy Jake mellkasán fekve aludtam. El akartam húzódni, mire átkarolt.
- Jó reggelt! – mondtam zavaromban.
- Reggelt? Inkább napot! – mondta nevetve – És miért akarsz elmenni? Csak nem zavarban vagy?
- Persze, zavarban! Azt csak szeretnéd – mondtam szúrósan – rohadt melegem van, ennyi az egész! Szerintem lázas vagy! – hangos nevetésben tört ki.
- Nincs semmi bajom, leszámítva, hogy éhes vagyok! – kuncogott tovább.
- Akkor mitől vagy ennyire forró? – kérdeztem.
- Ez olyan, törzsi dolog – mondta kelletlenül.
- Ühüm. – azzal gyorsan kipattantam az ágyból. – Megyek, csinálok valami kaját. – mondtam, és már rohantam is lefelé. Végül a sajtos omlettnél maradtam, az gyorsan megvan.
- Jó illatok vannak – trappolt be Jacob a konyhába.
- Ülj le. Máris ehetsz. – azzal letettem elé az adagját. Mohón kezdte pusztítani. Én is enni kezdtem, nem sokkal később megcsörrent a mobilom. Tess hívott.
- Szia Tess! – köszöntem.
- Szia! Jake ott van még?
- Igen! Éppen eszünk.
- Tudnád adni?
- Persze! – átnyújtottam Jacobnak a telefont. Nem beszéltek sokat, Jacob csak néha egy aha, persze-perszét vetett oda, majd letette, és visszaadta a telefont.
- Tábortűz lesz ma este. – mondta.
- Értem.
- Eljössz? – kérdezte.
- Hogyisne!
- Mi van beijedtél? – kuncogott.
- Nem, csak semmi kedvem egy estét ismét rád pazarolni!
- Persze-persze – forgatta szemeit. Evett tovább. Mikor befejeztük gyorsan elmosogattam, és szaladtam felöltözni. A hibámból tanulva, immár egy farmert és egy pulcsit vettem fel. Majd Jake-kel együtt átmentem Tess-ékhez.
- Remélem, jól viselkedtél tesó! – mondta Collin Jacobnak.
- Én igen, de ezt Melody-ról nem mondhatom el. – nevetett.
- Idióta! – vágtam oda, majd Tess szobájához mentem, hogy kifaggathassam mi történt Brady és közte. Bekopogtam.
- Szabad! – kiabálta.
- Szia! – mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.
- Szia!
- Na mesélj! Mi történt? Majd kilyukad az oldalam!
- Háááát, összejöttünk!
- Végre! Éppen itt volt az ideje!
- Na és Jake hogy viselkedett? – kérdezte. Gyorsan elhadartam neki mi történt, és hogy mennyire tűzbe hozott egyetlen érintésével.
- De ugye nem mondtad komolyan?! – kérdezett ismét egy kicsit felháborodva.
- Mit?
- Hogy nem jössz! Mindenképpen ott a helyed! – kezdte, de belé fojtottam a szót.
- Jenny így is nagylelkű volt velem, amit én ki is használtam! Nem hinném, hogy a ma esti programnak túlzottan örülne! – előhúztam a telefonom és tárcsáztam.
- Halló, miben segíthetek?
- Hello! Egy óriás tejfölös alapú csirkés pizzát, és egy óriás húsos pizzát szeretnék rendelni! – kicsit félretettem a telefont és a biztonság kedvéért megkérdeztem Tess-től, elég lesz-e ennyi, majd gyorsan bediktáltam a címet.
- Körülbelül fél óra múlva lesz ott az egyik futárunk.
- Köszönöm! – azzal vonalat bontottam.
- Ezer hála! – mondta Tess.
- Miért?
- Nem kell főznöm! Szóval ezért! – és egy puszit nyomott az arcomra.
- Igazán nincs mit!
- No, de nehogy azt hidd, hogy ezzel elterelheted a figyelmem! Hívd fel Jennyt, vagy én fogom! - fenyegetett meg egy hatalmas vigyor kíséretében. – Hidd el, kár lenne kihagyni!
- Na jó! – adtam be a derekam, és felhívtam Jennyt.
- Szia! Valami baj van? – kérdezte.
- Szia, nincs semmi baj, nyugodj meg! Csak szeretnék kérdezni valamit.
- Hallgatlak! Jah és milyen volt a buli? Örülök, hogy nem ittál egy kortyot sem!
- Miből gondolod? Amúgy jó volt, élveztem!
- Beszéltem Rachel-lel, ő mondta. És örülök, hogy jól érezted magad!
- Ühüm.
- Na, de mit akartál kérdezni?
- Szóval ma este lesz egy kis összejövetel, tábortűz meg ilyesmi. Engem is meghívtak. Én megértem ha…
- Menj nyugodtan!
- Mi? – basszus, erre nem számítottam, mostmár nincs, ami megmentene.
- Nézd, én nem bezárni akarlak és apádnak sem ez a célja. Szóval menj, és érezd magad jól!
- Köszönöm – mondtam kelletlenül – Akkor, szia!
- Várj! Nem baj, ha pár napig nem megyek haza?
- Hogy?
- Sok a meló, későn végzek és nincs kedvem órákat vezetni. Reggel nagyon korán kell kelnem, hogy 9-re beérjek. Így nem tudom kipihenni magam. Én 100%-ig megbízom benned!
- Oké, felőlem. De mikor jössz haza?
- Valószínűleg jövő hét vasárnap. Annál előbb semmiképp. Van nálad pénz?
- Persze, nálam van a bankkártyám.
- Oké. Hát akkor majd beszélünk. Szia!
- Szia! – ledöbbentem! Egyedül leszek abban a házban! Na nem mintha félnék, de akkor is!
- Mi az? – kérdezte Tess.
- Jenny nemhogy elengedett, jövő hét vasárnap jön csak haza.
- Mi? Ez komoly?
- Ühüm.
- Hát akkor egyedül leszel.
- Jah. No, de mi ez a tábortüzes izé?
- Hát, mindig jól sül el, szóval majd meglátod!
- Oké. – ekkor csöngettek. Gyorsan kimentem ajtót nyitni, kifizettem a pizzát, és bevittem a konyhába.
- Gyertek, mert kihűl a pizza! – kiabáltam, és Tess-szel gyorsan kivettünk magunknak egy szeletet.
- Ez szuper! – mondta Collin.
- Melody ötlete volt – mondta Tess, miközben a nyúló sajttal küszködött. Ekkor Collin egy puszit nyomott az arcomra. Kicsit elpirultam, majd egy pillanatra találkozott tekintetem Jacob-éval. Fájdalmat láttam benne, és ezt nem tudtam mire vélni.
- Melody is jön ma este – kezdte Tess vidáman – és képzeljétek…
- Psszt! – mondtam gyorsan.
- Mi van? – kérdezte Collin.
- Egyetek! Ne csak beszédre használjátok a szátokat, mert tényleg kihűl a pizza. – sikerült elterelnem a témát, így enni kezdtünk. Tess és én jól laktunk egyetlen szelettel, így visszamentünk a szobájába. Elbeszélgettük az időt, mivel hatkor pillantottam ismét az órára, és teljesen ledöbbentem, hogy szalad az idő.
- Te mit veszel fel? – tettem fel a szokásos kérdésem.
- Valami kényelmeset! Egy farmer egy pulcsival.
- Oké. Akkor hazamegyek, gyorsan átveszem valami kényelmesebbre, mert ez a pulcsi nem mondható annak! – erre mindketten nevetésben törtünk ki. – Mi lenne, ha az én autómmal mennénk, abban jobban elférünk! – kérdeztem.
- Felőlem! – mondta Tess, én meg elindultam kifelé. – Akkor a ház előtt kb. 5 perc múlva!
- Oké.
- Jah, és légyszi ne mondd el a fiúknak, hogy egyedül leszek!
- Ahogy gondolod! Na, menj már, mert elkésünk.
- Jól van na! – nevettem el magam.
Gyorsan bementem a házba, átvettem a pulcsim, felvettem a táskám, és már rohantam is le. Bezártam, majd bementem a garázsba, és kiálltam. Kb. 2 perce vártam, mikor Jake pattant be mellém.
- Ejha! Nem mondtad, hogy ilyen flancos kocsid van. Gondolom jól megdolgoztál érte! – húzta kaján vigyorra száját.
- Természetesen! De igazából, nem tekintettem munkának, kimondottan élveztem a dolgot! – vigyorodtam el, mire meglepő módon csendben maradt. – Akarsz vezetni?
- Ne szivass!
- Most komolyan! Tudom, hogy legalább annyira szereted az autókat, mint én!
- Hát akkor vigyázz! – mondta boldogan. Gyorsan helyet cseréltünk, és ekkor Collin és Tess is beszállt.
Gyorsan odaértünk, meg kell hagyni Jake jól vezet. A többiek már ott voltak, így gyorsan bemutatkoztam a számomra ismeretleneknek. Ott volt Jake és Rachel apja Billy is,aki a fő pozíciót foglalta el. Emily, akit igyekeztem nem megbámulni, több-kevesebb sikerrel. Tess-szel sokat beszélgettünk, ekkor odaért Brady is, így átadtam neki a terepet. Leültem az egyik fára, ugyanis ez szolgált ülőhelyül. Ekkor Collin és Jake huppant le mellém.
- Most jön a lényeg! – mondta Jacob.
- Mi az?
- Várj, mindjárt megtudod!
S ekkor Billy vette át a szót, és mesélni kezdte törzsük legendáit. A vérfarkasokról és a hidegekről, a harmadik feleségről, a bevésődésről, s engem ámulatba ejtett. Valahogy nem tűnt lehetetlennek, sőt, szinte elhittem a hallottakat. Mikor befejezte, Tess lépett oda hozzám:
- Mikor menjünk? – kérdezte.
- Amikor csak szeretnétek – mondtam.
- Akkor maradhatunk még egy kicsit? – Brady felé sandított.
- Ühüm.
- Na, hogy tetszett? – kérdezte Jake.
- Ámulatba estem! – mondtam fülig érő mosollyal.
- Ennek örülök.
- Igazából, ez a bevésődés dolog. Bárcsak létezne ilyen! Akkor senki, és semmi nem állhatna a párok közé! – ez meglepte. Elgondolkodott.
- Ezek után sem fogsz félni egyedül? – kérdezte Tess hangosan.
- Hé!
- Hoppá! Bocsi, csak kicsúszott. – kuncogta.
- Mi? Egyedül? – kérdezte Jake.
- Ühüm. – vontam vállat.
- Biztos nem fogsz félni? – kérdezte Collin.
- De! Majd bepisilek! Nem látszik? – nevettem.
- Melody! – szólított Rachel. Odamentem hozzá. – Mi lenne ha Jake nálatok aludna, míg Jenny haza nem jön? Paul szeretne átjönni. – kacsintott rám – Amúgy is kicsi az a kanapé Jacob-nak ami nálunk van.
- Hát nekem édes mindegy. – vontam vállat.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- De te szólsz neki! – mondtam széles mosollyal.
- Oké.
Rachel elmondta Jake-nek mi is a helyzet, aki meglepő módon nem tiltakozott.
- Mehetünk? – kérdeztem Tess-t, mikor előkerült.
- Igen. – mondta szomorúan. Én vezettem hazafelé.
- Hát akkor jó éjt! – mondtam nekik.
- Jó éjt! – köszöntek el ők is. Beálltam a garázsba, majd Jake-kel bementünk.
- Szeretnéd, ha veled aludnék? – kérdezte kajánul.
- Természetesen! Minden vágyam! Ez Jenny szobája, lehetőleg ne vágd tönkre. Itt van tiszta törülköző. – nyomtam a kezébe. – Hát akkor jó éjt!
- És hol marad a jó éjt puszi? – kérdezte odatartva arcát. – Naa, csak egyet!
- Nesze! – nyomtam volna puszit arcára, de mivel visszafordította azt, a szájára sikerült.
Otthagytam őt, s bezártam magam mögött az ajtót. Testem nem ezt akarta, és a vágy iránta erősebb volt, mint eddig bármikor. Olcsó húzás, gondoltam magamban, de mégis mi mindent váltott ki belőlem! Lezuhanyoztam, ráálltam a mérlegre, de az ugyanannyit mutatott, mint legutóbb. Elkeseredve dőltem az ágyra, és nem sokára el is nyomott az álom.
- Jó reggelt! – mondtam zavaromban.
- Reggelt? Inkább napot! – mondta nevetve – És miért akarsz elmenni? Csak nem zavarban vagy?
- Persze, zavarban! Azt csak szeretnéd – mondtam szúrósan – rohadt melegem van, ennyi az egész! Szerintem lázas vagy! – hangos nevetésben tört ki.
- Nincs semmi bajom, leszámítva, hogy éhes vagyok! – kuncogott tovább.
- Akkor mitől vagy ennyire forró? – kérdeztem.
- Ez olyan, törzsi dolog – mondta kelletlenül.
- Ühüm. – azzal gyorsan kipattantam az ágyból. – Megyek, csinálok valami kaját. – mondtam, és már rohantam is lefelé. Végül a sajtos omlettnél maradtam, az gyorsan megvan.
- Jó illatok vannak – trappolt be Jacob a konyhába.
- Ülj le. Máris ehetsz. – azzal letettem elé az adagját. Mohón kezdte pusztítani. Én is enni kezdtem, nem sokkal később megcsörrent a mobilom. Tess hívott.
- Szia Tess! – köszöntem.
- Szia! Jake ott van még?
- Igen! Éppen eszünk.
- Tudnád adni?
- Persze! – átnyújtottam Jacobnak a telefont. Nem beszéltek sokat, Jacob csak néha egy aha, persze-perszét vetett oda, majd letette, és visszaadta a telefont.
- Tábortűz lesz ma este. – mondta.
- Értem.
- Eljössz? – kérdezte.
- Hogyisne!
- Mi van beijedtél? – kuncogott.
- Nem, csak semmi kedvem egy estét ismét rád pazarolni!
- Persze-persze – forgatta szemeit. Evett tovább. Mikor befejeztük gyorsan elmosogattam, és szaladtam felöltözni. A hibámból tanulva, immár egy farmert és egy pulcsit vettem fel. Majd Jake-kel együtt átmentem Tess-ékhez.
- Remélem, jól viselkedtél tesó! – mondta Collin Jacobnak.
- Én igen, de ezt Melody-ról nem mondhatom el. – nevetett.
- Idióta! – vágtam oda, majd Tess szobájához mentem, hogy kifaggathassam mi történt Brady és közte. Bekopogtam.
- Szabad! – kiabálta.
- Szia! – mondtam hatalmas vigyorral az arcomon.
- Szia!
- Na mesélj! Mi történt? Majd kilyukad az oldalam!
- Háááát, összejöttünk!
- Végre! Éppen itt volt az ideje!
- Na és Jake hogy viselkedett? – kérdezte. Gyorsan elhadartam neki mi történt, és hogy mennyire tűzbe hozott egyetlen érintésével.
- De ugye nem mondtad komolyan?! – kérdezett ismét egy kicsit felháborodva.
- Mit?
- Hogy nem jössz! Mindenképpen ott a helyed! – kezdte, de belé fojtottam a szót.
- Jenny így is nagylelkű volt velem, amit én ki is használtam! Nem hinném, hogy a ma esti programnak túlzottan örülne! – előhúztam a telefonom és tárcsáztam.
- Halló, miben segíthetek?
- Hello! Egy óriás tejfölös alapú csirkés pizzát, és egy óriás húsos pizzát szeretnék rendelni! – kicsit félretettem a telefont és a biztonság kedvéért megkérdeztem Tess-től, elég lesz-e ennyi, majd gyorsan bediktáltam a címet.
- Körülbelül fél óra múlva lesz ott az egyik futárunk.
- Köszönöm! – azzal vonalat bontottam.
- Ezer hála! – mondta Tess.
- Miért?
- Nem kell főznöm! Szóval ezért! – és egy puszit nyomott az arcomra.
- Igazán nincs mit!
- No, de nehogy azt hidd, hogy ezzel elterelheted a figyelmem! Hívd fel Jennyt, vagy én fogom! - fenyegetett meg egy hatalmas vigyor kíséretében. – Hidd el, kár lenne kihagyni!
- Na jó! – adtam be a derekam, és felhívtam Jennyt.
- Szia! Valami baj van? – kérdezte.
- Szia, nincs semmi baj, nyugodj meg! Csak szeretnék kérdezni valamit.
- Hallgatlak! Jah és milyen volt a buli? Örülök, hogy nem ittál egy kortyot sem!
- Miből gondolod? Amúgy jó volt, élveztem!
- Beszéltem Rachel-lel, ő mondta. És örülök, hogy jól érezted magad!
- Ühüm.
- Na, de mit akartál kérdezni?
- Szóval ma este lesz egy kis összejövetel, tábortűz meg ilyesmi. Engem is meghívtak. Én megértem ha…
- Menj nyugodtan!
- Mi? – basszus, erre nem számítottam, mostmár nincs, ami megmentene.
- Nézd, én nem bezárni akarlak és apádnak sem ez a célja. Szóval menj, és érezd magad jól!
- Köszönöm – mondtam kelletlenül – Akkor, szia!
- Várj! Nem baj, ha pár napig nem megyek haza?
- Hogy?
- Sok a meló, későn végzek és nincs kedvem órákat vezetni. Reggel nagyon korán kell kelnem, hogy 9-re beérjek. Így nem tudom kipihenni magam. Én 100%-ig megbízom benned!
- Oké, felőlem. De mikor jössz haza?
- Valószínűleg jövő hét vasárnap. Annál előbb semmiképp. Van nálad pénz?
- Persze, nálam van a bankkártyám.
- Oké. Hát akkor majd beszélünk. Szia!
- Szia! – ledöbbentem! Egyedül leszek abban a házban! Na nem mintha félnék, de akkor is!
- Mi az? – kérdezte Tess.
- Jenny nemhogy elengedett, jövő hét vasárnap jön csak haza.
- Mi? Ez komoly?
- Ühüm.
- Hát akkor egyedül leszel.
- Jah. No, de mi ez a tábortüzes izé?
- Hát, mindig jól sül el, szóval majd meglátod!
- Oké. – ekkor csöngettek. Gyorsan kimentem ajtót nyitni, kifizettem a pizzát, és bevittem a konyhába.
- Gyertek, mert kihűl a pizza! – kiabáltam, és Tess-szel gyorsan kivettünk magunknak egy szeletet.
- Ez szuper! – mondta Collin.
- Melody ötlete volt – mondta Tess, miközben a nyúló sajttal küszködött. Ekkor Collin egy puszit nyomott az arcomra. Kicsit elpirultam, majd egy pillanatra találkozott tekintetem Jacob-éval. Fájdalmat láttam benne, és ezt nem tudtam mire vélni.
- Melody is jön ma este – kezdte Tess vidáman – és képzeljétek…
- Psszt! – mondtam gyorsan.
- Mi van? – kérdezte Collin.
- Egyetek! Ne csak beszédre használjátok a szátokat, mert tényleg kihűl a pizza. – sikerült elterelnem a témát, így enni kezdtünk. Tess és én jól laktunk egyetlen szelettel, így visszamentünk a szobájába. Elbeszélgettük az időt, mivel hatkor pillantottam ismét az órára, és teljesen ledöbbentem, hogy szalad az idő.
- Te mit veszel fel? – tettem fel a szokásos kérdésem.
- Valami kényelmeset! Egy farmer egy pulcsival.
- Oké. Akkor hazamegyek, gyorsan átveszem valami kényelmesebbre, mert ez a pulcsi nem mondható annak! – erre mindketten nevetésben törtünk ki. – Mi lenne, ha az én autómmal mennénk, abban jobban elférünk! – kérdeztem.
- Felőlem! – mondta Tess, én meg elindultam kifelé. – Akkor a ház előtt kb. 5 perc múlva!
- Oké.
- Jah, és légyszi ne mondd el a fiúknak, hogy egyedül leszek!
- Ahogy gondolod! Na, menj már, mert elkésünk.
- Jól van na! – nevettem el magam.
Gyorsan bementem a házba, átvettem a pulcsim, felvettem a táskám, és már rohantam is le. Bezártam, majd bementem a garázsba, és kiálltam. Kb. 2 perce vártam, mikor Jake pattant be mellém.
- Ejha! Nem mondtad, hogy ilyen flancos kocsid van. Gondolom jól megdolgoztál érte! – húzta kaján vigyorra száját.
- Természetesen! De igazából, nem tekintettem munkának, kimondottan élveztem a dolgot! – vigyorodtam el, mire meglepő módon csendben maradt. – Akarsz vezetni?
- Ne szivass!
- Most komolyan! Tudom, hogy legalább annyira szereted az autókat, mint én!
- Hát akkor vigyázz! – mondta boldogan. Gyorsan helyet cseréltünk, és ekkor Collin és Tess is beszállt.
Gyorsan odaértünk, meg kell hagyni Jake jól vezet. A többiek már ott voltak, így gyorsan bemutatkoztam a számomra ismeretleneknek. Ott volt Jake és Rachel apja Billy is,aki a fő pozíciót foglalta el. Emily, akit igyekeztem nem megbámulni, több-kevesebb sikerrel. Tess-szel sokat beszélgettünk, ekkor odaért Brady is, így átadtam neki a terepet. Leültem az egyik fára, ugyanis ez szolgált ülőhelyül. Ekkor Collin és Jake huppant le mellém.
- Most jön a lényeg! – mondta Jacob.
- Mi az?
- Várj, mindjárt megtudod!
S ekkor Billy vette át a szót, és mesélni kezdte törzsük legendáit. A vérfarkasokról és a hidegekről, a harmadik feleségről, a bevésődésről, s engem ámulatba ejtett. Valahogy nem tűnt lehetetlennek, sőt, szinte elhittem a hallottakat. Mikor befejezte, Tess lépett oda hozzám:
- Mikor menjünk? – kérdezte.
- Amikor csak szeretnétek – mondtam.
- Akkor maradhatunk még egy kicsit? – Brady felé sandított.
- Ühüm.
- Na, hogy tetszett? – kérdezte Jake.
- Ámulatba estem! – mondtam fülig érő mosollyal.
- Ennek örülök.
- Igazából, ez a bevésődés dolog. Bárcsak létezne ilyen! Akkor senki, és semmi nem állhatna a párok közé! – ez meglepte. Elgondolkodott.
- Ezek után sem fogsz félni egyedül? – kérdezte Tess hangosan.
- Hé!
- Hoppá! Bocsi, csak kicsúszott. – kuncogta.
- Mi? Egyedül? – kérdezte Jake.
- Ühüm. – vontam vállat.
- Biztos nem fogsz félni? – kérdezte Collin.
- De! Majd bepisilek! Nem látszik? – nevettem.
- Melody! – szólított Rachel. Odamentem hozzá. – Mi lenne ha Jake nálatok aludna, míg Jenny haza nem jön? Paul szeretne átjönni. – kacsintott rám – Amúgy is kicsi az a kanapé Jacob-nak ami nálunk van.
- Hát nekem édes mindegy. – vontam vállat.
- Akkor ezt megbeszéltük.
- De te szólsz neki! – mondtam széles mosollyal.
- Oké.
Rachel elmondta Jake-nek mi is a helyzet, aki meglepő módon nem tiltakozott.
- Mehetünk? – kérdeztem Tess-t, mikor előkerült.
- Igen. – mondta szomorúan. Én vezettem hazafelé.
- Hát akkor jó éjt! – mondtam nekik.
- Jó éjt! – köszöntek el ők is. Beálltam a garázsba, majd Jake-kel bementünk.
- Szeretnéd, ha veled aludnék? – kérdezte kajánul.
- Természetesen! Minden vágyam! Ez Jenny szobája, lehetőleg ne vágd tönkre. Itt van tiszta törülköző. – nyomtam a kezébe. – Hát akkor jó éjt!
- És hol marad a jó éjt puszi? – kérdezte odatartva arcát. – Naa, csak egyet!
- Nesze! – nyomtam volna puszit arcára, de mivel visszafordította azt, a szájára sikerült.
Otthagytam őt, s bezártam magam mögött az ajtót. Testem nem ezt akarta, és a vágy iránta erősebb volt, mint eddig bármikor. Olcsó húzás, gondoltam magamban, de mégis mi mindent váltott ki belőlem! Lezuhanyoztam, ráálltam a mérlegre, de az ugyanannyit mutatott, mint legutóbb. Elkeseredve dőltem az ágyra, és nem sokára el is nyomott az álom.
4. fejezet
Mindenkinek bemutatkoztam, és meglepően kedvesek voltak. Sheryl-t kivéve, de tőle nem is vártam mást. És igen, a Rover nagy sikert aratott. Már csak Jared-re és Kimre vártunk, így lehuppantam a földre. Collin ült le mellém.
- Remélem nem baj.
- Dehogy. Sőt! – mondtam mosolyogva.
Vidáman kezdtünk beszélgetni, és egyre szimpatikusabb lett. Aztán megérkezett a két jómadár, így indulhattunk. Egész úton Collinnal beszélgettem, és együtt röhögcséltünk. Megérkeztünk Port Angeles-be, és Tess odanavigált a szórakozóhelyhez. Elsőként érkeztünk a társaságból, pedig nem is mentem gyorsan.
- Ott van Jake és Embry. – kiáltott fel Collin. Szuper! puffogtam magamban.
- Nem úgy volt, hogy ők nem jönnek? – kérdeztem dühösen.
- Csak nem velünk jönnek. Nem mondtam? Előre jöttek elintézni, hogy ne kelljen sorba állni, rögtön beengedjenek minket. – válaszolt kérdésemre Tess.
Ők kiszálltak, én meg úgy döntöttem megvárom, míg a többiek megérkeznek. Addig felhívtam Brian-t, rég beszéltem vele, és gyorsan elhadartam mi történt az óta. Mikor befutott az utolsó autó is, letettem a telefont. Levettem a dzsekim, és kiszálltam.
- Nocsak! Hát megtisztel jelenlétével a hercegnő? – kiáltotta Jake, már enyhén kapatos állapotban – Wow, de kicsípted magad! – mondta tovább. – Na, mi van, nem szólsz hozzám? – s gúnyos mosolyra húzta száját.
- Már miért ne szólnék hozzád? Végülis az állatokhoz is beszélni kell! – vetettem oda. Ezen mindenki nevetni kezdett, és elindultunk befelé. Jól nézett ki a hely, és a zene is jó volt. Odasétáltunk az egyik boxhoz, és mivel sokan voltunk, a mellette lévőt is elfoglaltuk. Megint Collin csapódott mellém. Gyorsan megbeszéltük ki nem fog inni, rajtam kívül Rachel, Jared és Liz vállalkozott.
- Megyek, hozok inni. Ki mit kér?
- Téged! – mondta Jake, de figyelemre sem méltattam.
Collin odakísért, és segített odavinni az italokat. Volt aki táncolni ment, Jared és Kim nyalta-falta egymást.
- Jössz táncolni? – kérdezte Collin.
- Igen – válaszoltam, s őrült izgalom fogott el.
Meg kell hagyni, nagyon jól táncolt.
- Üdv fiatalok! Mivel úgy látom sok a szerelmespár, jöjjön egy ehhez illő szám. Ekkor elindult egy számomra rossz emlékeket előhozó zene, Mandy-vel ezt volt a közös számunk. Szédülni kezdtem, miközben Collin ebből mit sem észlelve a nyaka köré fonta kezem.
- Ki megyek levegőzni. Kicsit szédülök!
- Kikísérlek.
- Nem szükséges, ha jobban leszek, visszajövök! – azzal ott hagytam. Jól esett a hideg levegő. Legnagyobb „szerencsémre” ki volt kint: Jake. Csak mi ketten voltunk kint, az épület mögött.
- Na, mi van cicus, meguntad Collin-t? Vagy ő még nem elég nagyfiú neked? Van itt neked valamim.
- Fogd be! Collin legalább nem olyan bunkó, mint te!
- Szopj le!
- Nem veszek minden szemetet a számba! – vigyorogtam.
- Nem úgy hallottam. – Megindult felém. Neki nyomott a falnak, ágyékát szorosan nekem nyomta, és két kezével elzárta a menekülési útvonalakat. Ekkor olyat tettem, amit nem kellett volna: belenéztem a szemébe, s teljesen elvesztem benne. Ekkor egyik kezével megfogta derekam, és még jobban magához húzott. Nem tiltakoztam. Minden érintése jól esett.
- Jake engedd el! – szólalt meg fenyegetően Collin. – Hallottad?!
Jacob dühösen indult el befelé. Collin odajött, én meg lefagyva álltam ott.
- Jól vagy? – szólalt meg végül.
- Igen. Menjünk be. – megfogtam a kezét és befelé kezdtem húzni.
A bárhoz mentünk, én egy baracklevet kértem, ő meg egy Whisky-t. Hát igen! Ki nézte őt 16,5-nek? Senki.
- Megyünk táncolni? – kértem.
- Persze! – ismét együtt roptuk, majd az ötödik vagy hatodik számnál visszaindultunk a boxunkhoz. Ott volt Jake, teljesen elázva. Rachel és Paul ült mellette.
- Hazaviszem – mondtam, mire nővére hálásan nézett rám.
- Ne vidd haza – mondta Paul szenvtelen hangon – Billy nem bírná ki, ha így látná a fiát. Valakinél ott kell aludnia. Nálunk nincs hely. – zárta mondandóját.
- Nálunk sincs. – mondta Collin.
- Akkor nálunk alszik – döntöttem el a kérdést, mire Collin szomorúan nézett rám.
- Szólok Tess-nek, hogy indulunk- mondta, s elindult megkeresni.
5 perc múlva nővére elkeseredetten jött vissza. Paul és Collin megfogta Jake kezét, hogy talpra állítsák.
- Nem akarok menni! – tiltakozott.
- Márpedig jössz. – mondtam határozottan. Nagy nehezen talpra állították, és berakták a kocsiba. Ezúttal Collin ült hátra. Hazaérve segített felvonszolni Jake-et a lépcsőn, és lefektetni az ágyra. Nagyon reméltem, hogy Jenny nem ébred fel, ugyanis Jacob-nak be nem állt a szája.
- Ez a te szobád. – mondta döbbentem Collin.
- Igen, és?
- Vele fogsz aludni? – kérdezte. – És mi van, ha rád mászik? Sokkal erősebb nálad!
- Nem hinném, hogy olyan állapotban lenne, de ha mégis, akkor megoldom valahogy. De most jó éjszakát! És köszönöm ezt a remek estét! – tettem hozzá, mire elvigyorodott.
- Jó éjt! És vigyázz!
- Úgy lesz! – nyomtam egy puszit az arcára, majd lekísértem, és bezártam az ajtót. Felmentem, és az én szobámban is így tettem, hátha Jenny rám akarna nézni reggel.
- Na, mi van, nem is bújsz mellém? – szólt Jake.
- Fogd be! – azzal odamentem, és elkezdtem vetkőztetni.
- Mi van, ennyire nem bírsz magaddal? – kacarászott.
- Mivel magadtól nem megy, én csinálom kicsibaba. – kuncogtam. Erre felpattant, és gyorsan levetkőzött, csak a bokszer maradt rajta.
- Te nem is vagy részeg! – hangom egy oktávval feljebb csúszott, mire nevetni kezdett.
- Nem kimondottan! – taszítottam egyet rajta, és visszahuppant az ágyra. Na jó, nincs teljesen magánál, de mindenesetre rájátszott a dologra.
- Na gyere, mi lesz! Meddig várjak?! – mondta, mire odaléptem és befogtam a száját.
- Maradj csendben! – parancsoltam rá, erre magára rántott.
- Ha lefoglalod a szám, csendben maradok. – mondta kaján vigyorral.
- Szeretnéd! – mondtam, majd megpróbáltam lemászni róla, de nem hagyta. – Engedj el! Hallod?! – végre elengedett, gyorsan lemásztam róla. Felkaptam a pizsamám, és a fürdőbe rohantam. Lemostam a sminkem, átvedlettem, és mentem kifelé, de az ajtón kilépve beleütköztem.
- Áu! – suttogtam – Menj arrébb!
- Ha annyira szeretnéd! – erre teljesen hozzám simult. – Így megfelel? – kuncogott.
Ahogy hozzám tapadt ismét elöntött a forróság. Nem értettem miért hozza ki egyetlen érintése is belőlem a vágyat. Felemelte az állam, s megint mélyen a szemébe néztem. Tekintetével mintha csak belém látna. Összeszedtem minden erőm, hátraléptem egyet, és elslisszoltam mellette. Nevetve ment a fürdőbe. Furcsamód hiányzott érintése, már abban a pillanatban, hogy elléptem tőle. Mikor kijött, két lépéssel átszelte az ajtó és az ágy távolságát, és lehuppant mellém. Még felnéztem az órára, és meglepődtem, hogy 4:27-et mutat.
Hamar elnyomott az álom.
- Remélem nem baj.
- Dehogy. Sőt! – mondtam mosolyogva.
Vidáman kezdtünk beszélgetni, és egyre szimpatikusabb lett. Aztán megérkezett a két jómadár, így indulhattunk. Egész úton Collinnal beszélgettem, és együtt röhögcséltünk. Megérkeztünk Port Angeles-be, és Tess odanavigált a szórakozóhelyhez. Elsőként érkeztünk a társaságból, pedig nem is mentem gyorsan.
- Ott van Jake és Embry. – kiáltott fel Collin. Szuper! puffogtam magamban.
- Nem úgy volt, hogy ők nem jönnek? – kérdeztem dühösen.
- Csak nem velünk jönnek. Nem mondtam? Előre jöttek elintézni, hogy ne kelljen sorba állni, rögtön beengedjenek minket. – válaszolt kérdésemre Tess.
Ők kiszálltak, én meg úgy döntöttem megvárom, míg a többiek megérkeznek. Addig felhívtam Brian-t, rég beszéltem vele, és gyorsan elhadartam mi történt az óta. Mikor befutott az utolsó autó is, letettem a telefont. Levettem a dzsekim, és kiszálltam.
- Nocsak! Hát megtisztel jelenlétével a hercegnő? – kiáltotta Jake, már enyhén kapatos állapotban – Wow, de kicsípted magad! – mondta tovább. – Na, mi van, nem szólsz hozzám? – s gúnyos mosolyra húzta száját.
- Már miért ne szólnék hozzád? Végülis az állatokhoz is beszélni kell! – vetettem oda. Ezen mindenki nevetni kezdett, és elindultunk befelé. Jól nézett ki a hely, és a zene is jó volt. Odasétáltunk az egyik boxhoz, és mivel sokan voltunk, a mellette lévőt is elfoglaltuk. Megint Collin csapódott mellém. Gyorsan megbeszéltük ki nem fog inni, rajtam kívül Rachel, Jared és Liz vállalkozott.
- Megyek, hozok inni. Ki mit kér?
- Téged! – mondta Jake, de figyelemre sem méltattam.
Collin odakísért, és segített odavinni az italokat. Volt aki táncolni ment, Jared és Kim nyalta-falta egymást.
- Jössz táncolni? – kérdezte Collin.
- Igen – válaszoltam, s őrült izgalom fogott el.
Meg kell hagyni, nagyon jól táncolt.
- Üdv fiatalok! Mivel úgy látom sok a szerelmespár, jöjjön egy ehhez illő szám. Ekkor elindult egy számomra rossz emlékeket előhozó zene, Mandy-vel ezt volt a közös számunk. Szédülni kezdtem, miközben Collin ebből mit sem észlelve a nyaka köré fonta kezem.
- Ki megyek levegőzni. Kicsit szédülök!
- Kikísérlek.
- Nem szükséges, ha jobban leszek, visszajövök! – azzal ott hagytam. Jól esett a hideg levegő. Legnagyobb „szerencsémre” ki volt kint: Jake. Csak mi ketten voltunk kint, az épület mögött.
- Na, mi van cicus, meguntad Collin-t? Vagy ő még nem elég nagyfiú neked? Van itt neked valamim.
- Fogd be! Collin legalább nem olyan bunkó, mint te!
- Szopj le!
- Nem veszek minden szemetet a számba! – vigyorogtam.
- Nem úgy hallottam. – Megindult felém. Neki nyomott a falnak, ágyékát szorosan nekem nyomta, és két kezével elzárta a menekülési útvonalakat. Ekkor olyat tettem, amit nem kellett volna: belenéztem a szemébe, s teljesen elvesztem benne. Ekkor egyik kezével megfogta derekam, és még jobban magához húzott. Nem tiltakoztam. Minden érintése jól esett.
- Jake engedd el! – szólalt meg fenyegetően Collin. – Hallottad?!
Jacob dühösen indult el befelé. Collin odajött, én meg lefagyva álltam ott.
- Jól vagy? – szólalt meg végül.
- Igen. Menjünk be. – megfogtam a kezét és befelé kezdtem húzni.
A bárhoz mentünk, én egy baracklevet kértem, ő meg egy Whisky-t. Hát igen! Ki nézte őt 16,5-nek? Senki.
- Megyünk táncolni? – kértem.
- Persze! – ismét együtt roptuk, majd az ötödik vagy hatodik számnál visszaindultunk a boxunkhoz. Ott volt Jake, teljesen elázva. Rachel és Paul ült mellette.
- Hazaviszem – mondtam, mire nővére hálásan nézett rám.
- Ne vidd haza – mondta Paul szenvtelen hangon – Billy nem bírná ki, ha így látná a fiát. Valakinél ott kell aludnia. Nálunk nincs hely. – zárta mondandóját.
- Nálunk sincs. – mondta Collin.
- Akkor nálunk alszik – döntöttem el a kérdést, mire Collin szomorúan nézett rám.
- Szólok Tess-nek, hogy indulunk- mondta, s elindult megkeresni.
5 perc múlva nővére elkeseredetten jött vissza. Paul és Collin megfogta Jake kezét, hogy talpra állítsák.
- Nem akarok menni! – tiltakozott.
- Márpedig jössz. – mondtam határozottan. Nagy nehezen talpra állították, és berakták a kocsiba. Ezúttal Collin ült hátra. Hazaérve segített felvonszolni Jake-et a lépcsőn, és lefektetni az ágyra. Nagyon reméltem, hogy Jenny nem ébred fel, ugyanis Jacob-nak be nem állt a szája.
- Ez a te szobád. – mondta döbbentem Collin.
- Igen, és?
- Vele fogsz aludni? – kérdezte. – És mi van, ha rád mászik? Sokkal erősebb nálad!
- Nem hinném, hogy olyan állapotban lenne, de ha mégis, akkor megoldom valahogy. De most jó éjszakát! És köszönöm ezt a remek estét! – tettem hozzá, mire elvigyorodott.
- Jó éjt! És vigyázz!
- Úgy lesz! – nyomtam egy puszit az arcára, majd lekísértem, és bezártam az ajtót. Felmentem, és az én szobámban is így tettem, hátha Jenny rám akarna nézni reggel.
- Na, mi van, nem is bújsz mellém? – szólt Jake.
- Fogd be! – azzal odamentem, és elkezdtem vetkőztetni.
- Mi van, ennyire nem bírsz magaddal? – kacarászott.
- Mivel magadtól nem megy, én csinálom kicsibaba. – kuncogtam. Erre felpattant, és gyorsan levetkőzött, csak a bokszer maradt rajta.
- Te nem is vagy részeg! – hangom egy oktávval feljebb csúszott, mire nevetni kezdett.
- Nem kimondottan! – taszítottam egyet rajta, és visszahuppant az ágyra. Na jó, nincs teljesen magánál, de mindenesetre rájátszott a dologra.
- Na gyere, mi lesz! Meddig várjak?! – mondta, mire odaléptem és befogtam a száját.
- Maradj csendben! – parancsoltam rá, erre magára rántott.
- Ha lefoglalod a szám, csendben maradok. – mondta kaján vigyorral.
- Szeretnéd! – mondtam, majd megpróbáltam lemászni róla, de nem hagyta. – Engedj el! Hallod?! – végre elengedett, gyorsan lemásztam róla. Felkaptam a pizsamám, és a fürdőbe rohantam. Lemostam a sminkem, átvedlettem, és mentem kifelé, de az ajtón kilépve beleütköztem.
- Áu! – suttogtam – Menj arrébb!
- Ha annyira szeretnéd! – erre teljesen hozzám simult. – Így megfelel? – kuncogott.
Ahogy hozzám tapadt ismét elöntött a forróság. Nem értettem miért hozza ki egyetlen érintése is belőlem a vágyat. Felemelte az állam, s megint mélyen a szemébe néztem. Tekintetével mintha csak belém látna. Összeszedtem minden erőm, hátraléptem egyet, és elslisszoltam mellette. Nevetve ment a fürdőbe. Furcsamód hiányzott érintése, már abban a pillanatban, hogy elléptem tőle. Mikor kijött, két lépéssel átszelte az ajtó és az ágy távolságát, és lehuppant mellém. Még felnéztem az órára, és meglepődtem, hogy 4:27-et mutat.
Hamar elnyomott az álom.
2010. július 28., szerda
3. fejezet
 |
| Egszer fent, egyszer lent |
- Igen, tessék?
- Szia, álomszuszék! – szólalt meg Tess.
- Jajj, szia!
- Siess, mert a fiúk meg fognak enni mindent!
- Oké, 15 perc és ott vagyok!
- Várlak! – azzal letette. A konyhában találtam egy levélkét:
- Szia, álomszuszék! – szólalt meg Tess.
- Jajj, szia!
- Siess, mert a fiúk meg fognak enni mindent!
- Oké, 15 perc és ott vagyok!
- Várlak! – azzal letette. A konyhában találtam egy levélkét:
Melody!
Elmentünk Rachel-lel Port Angelesbe, nem akartalak felkelteni. Másoltattam neked kulcsot, az előszobában van a slusszkulcsod mellett felakasztva. Csak este 10 körül jövünk, kaja a hűtőben! EGYÉL! Érezd jól magad!
Jenny
Hát akkor előttem az egész nap. Felrohantam, gyorsan elfogadhatóvá tettem a hajam, s ismét egy tréningbe bújtam. Bezártam az ajtót és átrohantam a túloldalra, ugyanis esett az eső. Becsengettem. Tess nyitott ajtót, majd beráncigált a konyhába. A fiúk már ettek, Jake már megint náluk lógott.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! – köszönt Collin.
- Cső! – vetette oda Jake.
Tess leültetett és elém rakott egy tál levest.
- Én csináltam, remélem, ízlik! – mondta.
Belekóstoltam. Hát Isten bizony én még ilyen rosszat nem ettem. De mivel nem akartam megbántani csak ennyit mondtam:
- Finom. – erre a két srácból kitört a nevetés.
Miután befejeztük az ebédet, Tess a szobájába húzott.
Mindjárt itt vannak a csajok! – mondta izgatottan.
- Sheryl is jön?
- Nem, dehogy! – akkor megszólalt a csengő. Tess kiszaladt, én pedig vártam. Valahogy semmi kedvem nem volt semmihez. Ekkor beléptek.
- Szia! – köszöntek egyszerre.
- Sziasztok! Melody vagyok. – mutatkoztam be.
- Lola.
- Liz.
- Caren. – Lolán kívül a két lány szépnek mondható. Aranyosnak tűntek. A pénteki buliról kezdtek beszélni. Ettől kicsit izgalomba jöttem. Reméltem ettől a bulitól visszatér az életkedvem. Hogy hová menjünk gyorsan eldöntötték. Ekkor azt kezdték taglalni, kik jönnek. Ha jól vettem ki: Ők négyen és persze én, lehet, hogy Sheryl is, Collin, Seth, Jared és Kim, Brady (Tess legnagyobb örömére) Paul és Rachel, no meg Quil. Sokáig beszélgettünk, csak úgy repült az idő. Már 9 óra volt, így úgy döntöttem ideje mennem. Még felajánlottam Tess-nek, hogy holnap korábban átjövök, és segítek főzni. Elfogadta, így 9:30-ra beszéltük meg.
Hazaérve iszonyú fáradtság fogott el, nem értettem miért, hisz nem csináltam ma semmit. Lefeküdtem aludni…
- Sziasztok! - köszöntem.
- Szia! – köszönt Collin.
- Cső! – vetette oda Jake.
Tess leültetett és elém rakott egy tál levest.
- Én csináltam, remélem, ízlik! – mondta.
Belekóstoltam. Hát Isten bizony én még ilyen rosszat nem ettem. De mivel nem akartam megbántani csak ennyit mondtam:
- Finom. – erre a két srácból kitört a nevetés.
Miután befejeztük az ebédet, Tess a szobájába húzott.
Mindjárt itt vannak a csajok! – mondta izgatottan.
- Sheryl is jön?
- Nem, dehogy! – akkor megszólalt a csengő. Tess kiszaladt, én pedig vártam. Valahogy semmi kedvem nem volt semmihez. Ekkor beléptek.
- Szia! – köszöntek egyszerre.
- Sziasztok! Melody vagyok. – mutatkoztam be.
- Lola.
- Liz.
- Caren. – Lolán kívül a két lány szépnek mondható. Aranyosnak tűntek. A pénteki buliról kezdtek beszélni. Ettől kicsit izgalomba jöttem. Reméltem ettől a bulitól visszatér az életkedvem. Hogy hová menjünk gyorsan eldöntötték. Ekkor azt kezdték taglalni, kik jönnek. Ha jól vettem ki: Ők négyen és persze én, lehet, hogy Sheryl is, Collin, Seth, Jared és Kim, Brady (Tess legnagyobb örömére) Paul és Rachel, no meg Quil. Sokáig beszélgettünk, csak úgy repült az idő. Már 9 óra volt, így úgy döntöttem ideje mennem. Még felajánlottam Tess-nek, hogy holnap korábban átjövök, és segítek főzni. Elfogadta, így 9:30-ra beszéltük meg.
Hazaérve iszonyú fáradtság fogott el, nem értettem miért, hisz nem csináltam ma semmit. Lefeküdtem aludni…
Reggel ötkor kipattantak a szemeim, nem tudtam visszaaludni. Úgy döntöttem elmegyek futni. Felöltöztem, s megint az erdőt választottam. Már egy órája futottam, mikor motoszkálást hallottam, így gyorsan visszafordultam. Egy világító szempárra lettem figyelmes, így még jobban kapkodtam a lábam. Hazaérve örültem, hogy Jenny még nem ébredt fel. Lefürödtem, belebújtam egy tréningbe. Még csak 9-et mutatott az óra, így ettem egy tál müzlit, s mire végeztem, már 9:27 volt. Gyorsan belebújtam a cipőmbe, és átrohantam Tess-hez. Rögtön nekiláttunk agyalni, mit csináljunk, aztán felvetettem, mi lenne, ha ma én főznék, ő pedig maradjon csak nyugton. Persze azonnal belement, és mivel minden alapanyag megvolt hozzá, különleges kaját csináltam.
Nincs neve, de nagyon egyszerű megcsinálni, minden a fűszerezésen múlik. Tészta, husi, meg a tetejére sajt és tejföl egyvelege. Amilyen gyorsan csak lehetett összeraktam, majd be a sütőbe. Nem sokkal később Collin, Jake, meg egy ismeretlen srác jött be a konyhába.
- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Tess-szel.
- Hello!
- Hali! – s a fiú odalépett hozzám.
- Szia! Seth vagyok! – kezet nyújtottam.
- Szia, én Melody. – mutatkoztam be, majd bevonultak a nappaliba. Dél múlt 25 perccel, mikor kész lett az ebéd. Tess szólt a srácoknak, és persze nem kellett kétszer szólni, már nagyon éhesek voltak. Hihetetlen mennyit képesek enni! Kiszedtük a kaját, majd mi is enni kezdtünk. Már majdnem befejezték, mikor Seth megszólalt:
- Nem tudom miért mondtátok, hogy Tess borzalmasan főz. Nekem nagyon ízlik! – vigyorodott el.
A két srácból kitört a nevetés.
- Igen ez tényleg nagyon finom lett! – helyeselt Collin.
- Ezt most nagyon eltaláltad, ez az első, ami jó lett, sőt remek – mondta Jake Tessnek, akinek durcás képe láttán nagyon meglepődött. – Bóknak szántuk, úgy látszik az egész gyakorlás kérdése! – terült szét vigyor az arcán. Egy igazi 1000 Wattos mosoly. Iszonyú jól nézett ki.
- Melody csinálta! – vágta oda Tess – Neki köszönjétek.
Ekkor Seth és Collin hozzám fordultak, megköszönték, és elnézést kértek Tess-től. Jake szótlanul evett tovább. Mikor befejeztük, gyorsan elmosogattam, s a holnapi buli miatt izgalomba jöttem. Épp meg akartam kérdezni Tess-t, ő mit vesz föl, de megcsörrent a mobilom. Jenny keresett.
- Szia, merre vagy? – szólt bele.
- Szia, a szomszédban.
- Haza tudnál jönni, segíteni?
- Persze, máris megyek! – azzal letettem.
Elköszöntem Tess-től, aki szerencsére nem neheztelt rám. Hazamentem.
- Segítesz átrendezni a nappalit? – kérdezte Jenny.
- Ühüm. – és neki is fogtunk. Egész nap beszélgettünk mindenféléről. Hajnali 2 volt, mikor végeztünk, de elégedettek lettünk a végeredménnyel. Felmentem, lezuhanyoztam, és előkotortam a mérleget. Mielőtt eljöttem otthonról 51 kg voltam, s mostanáig nem is fogtam fel, milyen kórosan lefogytam. Most 54-et mutatott a mérleg, ami a 175 cm-hez nem éppen elég, de a tükörbe nézve elégedett lehettem, ugyanis ami feljött, az a mellemre, a fenekemre és egy kevés a combomra ment. Konstatáltam, hogy anyu alkatát örököltem, s örültem, amiért a hasam feszes maradt. Lefeküdtem aludni. 11-kor ébredtem, lementem reggelizni, s vidáman meséltem az éjjel tapasztaltakat Jennynek. Kicsit TV-ztem majd az órára pillantva döbbentem rá: elszaladt az idő, ugyanis 4 óra volt. Gyorsan átszaladtam Tess-hez, aki már lázasan készülődött.
- Te mit veszel fel? Én egy farmerszoknyára és egy toppra gondoltam – mondtam, mire mögülem nevetés hallatszott.
- Na, azt megnézem! Ha táncolsz, rezegni fog a háj! – mondta Jake, amit nem tudtam mire vélni.
- Hát én egy fekete hosszú nacit veszek fel, egy csinosabb felsővel – mondta Tess. – Semmi extra.
- Rendben, akkor fél kilenckor a ház előtt.
- Oké. – azzal el is tűntem.
Hajat mostam, megszárítottam, majd kivasaltam. Végül egy fehér nadrág és egy baba kék, mélyen dekoltált felső mellett döntöttem, amiből egy vastag csíkban kint volt a hasam. Egy fehér lapos szandit vettem fel, fő a kényelem! Feldobtam egy kis sminket: kereteztem a szemem, spirál egy kis ezüstös por a szememre, no meg az elmaradhatatlan szájfény. Belebújtam a fehér bőrdzsekimbe, belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a látvánnyal. Azzal lerohantam és elköszöntem Jennytől, aki nem jött, mivel holnaptól dolgoznia kell: egész nap bent lesz munkahelyén, egy éttermet vezet Seattle-ben. Felkaptam a táskám, a kulcsaim, és kiviharoztam.
- Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késtem! – mondtam.
- Szia! – mondta Tess. – Már megszoktuk tőled.
- Hali!- köszönt Collin hatalmas vigyorral arcán. – Jól nézel ki!
- Köszönöm! – mondtam, majd a garázs felé indultam. Gyorsan kiálltam.
Collin ült előre, Tess hátra.
- Tényleg. Nem tudod miért mondta Jake délután… - nem tudtam befejezni, mert Tess rögtön válaszolt.
- Hát őszintén szólva, mindig tréningben láttunk, és azt hittük azért, mert egy kicsit túlsúlyos vagy. Ráadásul az arcod kerek, még ha vékony is vagy. – mondta zavartan.
- Értem. – mondtam nevetve. – Akkor induljunk!
- Előbb lemegyünk a partra, hogy találkozzunk a többiekkel. – mondta Collin – Azt hiszem, állatira ki lesznek bukva – nevetett.
- Miért?
- Nem mindenki mászkál itt Range Roverrel. – mutatott rá.
- Á értem! – nevettem immár én is vele.
Tess hátulról navigált. Mikor a parkolóba értünk, izgalom fogott el. Vajon mit szólnak hozzám? Leparkoltam, és már pattantam is ki.
Nincs neve, de nagyon egyszerű megcsinálni, minden a fűszerezésen múlik. Tészta, husi, meg a tetejére sajt és tejföl egyvelege. Amilyen gyorsan csak lehetett összeraktam, majd be a sütőbe. Nem sokkal később Collin, Jake, meg egy ismeretlen srác jött be a konyhába.
- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre Tess-szel.
- Hello!
- Hali! – s a fiú odalépett hozzám.
- Szia! Seth vagyok! – kezet nyújtottam.
- Szia, én Melody. – mutatkoztam be, majd bevonultak a nappaliba. Dél múlt 25 perccel, mikor kész lett az ebéd. Tess szólt a srácoknak, és persze nem kellett kétszer szólni, már nagyon éhesek voltak. Hihetetlen mennyit képesek enni! Kiszedtük a kaját, majd mi is enni kezdtünk. Már majdnem befejezték, mikor Seth megszólalt:
- Nem tudom miért mondtátok, hogy Tess borzalmasan főz. Nekem nagyon ízlik! – vigyorodott el.
A két srácból kitört a nevetés.
- Igen ez tényleg nagyon finom lett! – helyeselt Collin.
- Ezt most nagyon eltaláltad, ez az első, ami jó lett, sőt remek – mondta Jake Tessnek, akinek durcás képe láttán nagyon meglepődött. – Bóknak szántuk, úgy látszik az egész gyakorlás kérdése! – terült szét vigyor az arcán. Egy igazi 1000 Wattos mosoly. Iszonyú jól nézett ki.
- Melody csinálta! – vágta oda Tess – Neki köszönjétek.
Ekkor Seth és Collin hozzám fordultak, megköszönték, és elnézést kértek Tess-től. Jake szótlanul evett tovább. Mikor befejeztük, gyorsan elmosogattam, s a holnapi buli miatt izgalomba jöttem. Épp meg akartam kérdezni Tess-t, ő mit vesz föl, de megcsörrent a mobilom. Jenny keresett.
- Szia, merre vagy? – szólt bele.
- Szia, a szomszédban.
- Haza tudnál jönni, segíteni?
- Persze, máris megyek! – azzal letettem.
Elköszöntem Tess-től, aki szerencsére nem neheztelt rám. Hazamentem.
- Segítesz átrendezni a nappalit? – kérdezte Jenny.
- Ühüm. – és neki is fogtunk. Egész nap beszélgettünk mindenféléről. Hajnali 2 volt, mikor végeztünk, de elégedettek lettünk a végeredménnyel. Felmentem, lezuhanyoztam, és előkotortam a mérleget. Mielőtt eljöttem otthonról 51 kg voltam, s mostanáig nem is fogtam fel, milyen kórosan lefogytam. Most 54-et mutatott a mérleg, ami a 175 cm-hez nem éppen elég, de a tükörbe nézve elégedett lehettem, ugyanis ami feljött, az a mellemre, a fenekemre és egy kevés a combomra ment. Konstatáltam, hogy anyu alkatát örököltem, s örültem, amiért a hasam feszes maradt. Lefeküdtem aludni. 11-kor ébredtem, lementem reggelizni, s vidáman meséltem az éjjel tapasztaltakat Jennynek. Kicsit TV-ztem majd az órára pillantva döbbentem rá: elszaladt az idő, ugyanis 4 óra volt. Gyorsan átszaladtam Tess-hez, aki már lázasan készülődött.
- Te mit veszel fel? Én egy farmerszoknyára és egy toppra gondoltam – mondtam, mire mögülem nevetés hallatszott.
- Na, azt megnézem! Ha táncolsz, rezegni fog a háj! – mondta Jake, amit nem tudtam mire vélni.
- Hát én egy fekete hosszú nacit veszek fel, egy csinosabb felsővel – mondta Tess. – Semmi extra.
- Rendben, akkor fél kilenckor a ház előtt.
- Oké. – azzal el is tűntem.
Hajat mostam, megszárítottam, majd kivasaltam. Végül egy fehér nadrág és egy baba kék, mélyen dekoltált felső mellett döntöttem, amiből egy vastag csíkban kint volt a hasam. Egy fehér lapos szandit vettem fel, fő a kényelem! Feldobtam egy kis sminket: kereteztem a szemem, spirál egy kis ezüstös por a szememre, no meg az elmaradhatatlan szájfény. Belebújtam a fehér bőrdzsekimbe, belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a látvánnyal. Azzal lerohantam és elköszöntem Jennytől, aki nem jött, mivel holnaptól dolgoznia kell: egész nap bent lesz munkahelyén, egy éttermet vezet Seattle-ben. Felkaptam a táskám, a kulcsaim, és kiviharoztam.
- Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy késtem! – mondtam.
- Szia! – mondta Tess. – Már megszoktuk tőled.
- Hali!- köszönt Collin hatalmas vigyorral arcán. – Jól nézel ki!
- Köszönöm! – mondtam, majd a garázs felé indultam. Gyorsan kiálltam.
Collin ült előre, Tess hátra.
- Tényleg. Nem tudod miért mondta Jake délután… - nem tudtam befejezni, mert Tess rögtön válaszolt.
- Hát őszintén szólva, mindig tréningben láttunk, és azt hittük azért, mert egy kicsit túlsúlyos vagy. Ráadásul az arcod kerek, még ha vékony is vagy. – mondta zavartan.
- Értem. – mondtam nevetve. – Akkor induljunk!
- Előbb lemegyünk a partra, hogy találkozzunk a többiekkel. – mondta Collin – Azt hiszem, állatira ki lesznek bukva – nevetett.
- Miért?
- Nem mindenki mászkál itt Range Roverrel. – mutatott rá.
- Á értem! – nevettem immár én is vele.
Tess hátulról navigált. Mikor a parkolóba értünk, izgalom fogott el. Vajon mit szólnak hozzám? Leparkoltam, és már pattantam is ki.
2. fejezet
- Melody Stewart. - nyújtottam kezet.
- Rachel Black. – mondta a nő, s kezet fogtunk.
- Paul – vetette oda a férfi. Most, hogy jobban megnézem, egy izomkolosszussal találtam szemben magam, és egész helyes volt.
Elnézést kértem, majd felmentem fürdeni. Jól esett a forró habfürdő. Ezután lementem, ettem egy szendvicset. A hűtőn találtam egy cetlit:
Melody!
Elmentem Rachel-ékkel vásárolni, este jövök. Egyél! Ha gondolod, nézz szét a környéken, de ne kóborolj el nagyon, könnyű eltévedni, amúgy is van egy jobb ötletem.
Jenny
Mivel elfáradtam a futástól (észre sem vettem, hogy 3 órát futottam) úgy döntöttem megnézem az e-mail-jeim. Volt egy pár reklám, néhány az állítólagos barátaimtól, és egy apától. Utóbbira gyorsan válaszoltam, a többit rögtön töröltem. Ezután lementem TV-zni. Kb. 1órával később Jenny jelent meg egy csomó szatyorral a kezében. Segítettem elpakolni a dolgokat, majd megkérdeztem:
- Na mi az a jobb ötlet?
- Hát a szomszédban lakik egy veled egy idős lány, Tess. Nagyon aranyos, vidám csajszi, már megkértem, hogy holnap vezessen körbe. Remélem nem baj!
- Dehogy! Legalább kimozdulok egy kicsit! – mondtam, és tényleg örültem neki.
- Akkor jó, 10-re átjön. Úgyhogy időben kelj fel!
- Hát akkor azt hiszem itt az ideje, hogy menjek aludni, ugyanis 10 óra. Jó éjt! – elindultam felfelé.
- Ettél? – kiabált utánam Jenny.
- Igen – kiáltottam le a szobám ajtajából. Átöltöztem, s elnyomott az álom, amint elfészkeltem magam.
- Na mi az a jobb ötlet?
- Hát a szomszédban lakik egy veled egy idős lány, Tess. Nagyon aranyos, vidám csajszi, már megkértem, hogy holnap vezessen körbe. Remélem nem baj!
- Dehogy! Legalább kimozdulok egy kicsit! – mondtam, és tényleg örültem neki.
- Akkor jó, 10-re átjön. Úgyhogy időben kelj fel!
- Hát akkor azt hiszem itt az ideje, hogy menjek aludni, ugyanis 10 óra. Jó éjt! – elindultam felfelé.
- Ettél? – kiabált utánam Jenny.
- Igen – kiáltottam le a szobám ajtajából. Átöltöztem, s elnyomott az álom, amint elfészkeltem magam.
Az ébresztő megszólalása előtt felébredtem, így gyorsan kikapcsoltam, utáltam a hangját. Még heverésztem egy kicsit, majd mivel 8:15-öt mutatott az óra, kipattantam az ágyból, és elkezdtem „összerakni” magam. Fogmosás után megfésülködtem, és csak egy laza copf-ba kötöttem a hajam. Felvettem egy tréningruhát s belenéztem a tükörbe: Jennynek igaza volt, sokat fogytam. Lógott rajtam a ruha, de nem érdekelt, hiszen egy Isten háta mögötti faluban vagyok. Azzal lerohantam a konyhába, Jenny már a reggelit csinálta: sajtos omlett.
- Szia! – köszöntem.
- Jó reggelt! –mondta. – Tess azt üzeni, hogy inkább menj át te, mert ma ő csinál ebédet és utána mentek el. – pompás! gondoltam.
- Oké. – mondtam lazán – Akkor reggeli után átmegyek.
Gyorsan megettem, megköszöntem, majd elmostam a tányérom. Bizony! Én! Mosogattam!
Majd átrohantam a szomszédba. Becsengettem, egy fiú nyitotta ajtót.
- Szia, Melody vagyok a szomszédból, Tess-hez jöttem – hadartam.
-Hello. Már vártunk. Tess a konyhában van, gyere be! – mondta kedvesen. Kezet nyújtott – Collin vagyok, Tess öccse. – mutatkozott be. Öccse?! Jesszusom! Hogy itt mekkorára nőnek a pasik! Ő is kinézett legalább 20-nak. Komoly izomzattal rendelkezett, amit réz bőre még jobban kiemelt. A kis előszoba végén még egy fiú volt. Ő is rézbőrű, magas, sötéthajú, és nagyon helyes. Vajon Ő hány éves? És mint minden hímnemű, akivel itt találkoztam, Ő is eszméletlenül izmos. Meg kell hagyni, nagyon imponált nekem!
- Ő itt Melody a szomszédból – mutatott be neki Collin, és a fiú is legalább annyira megbámult, mint én Őt. – Ő pedig Jacob Black – folytatta.
- Szia! – nyújtottam kezet, de ő bement a nappaliba. BUNKÓ! gondoltam magamban, azzal beléptem a konyhába.
- Hello! – köszönt rám Tess.
- Szia! – köszöntem én is.
A lány egész szép volt. Megtörölte a kezét, majd odanyújtotta:
- Tess vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Melody. És én is örülök, főleg, hogy még senkit sem ismerek. – erre elnevette magát. – Segíthetek? - kérdeztem meg végül.
- Hát, ha szeretnél! Ott van az asztalon a zöldség. Megpucolnád?
- Persze! – vágtam rá azonnal.
- Hmm…
- Miaz? – kérdeztem.
- Hát, úgy hallottam zűrös csaj vagy! Ehhez képest, már most kedvellek! – vigyorodott el.
- Nem mondhatnám, hogy nem vagyok az, mivel nem lenne igaz. De mivel itt nincs semmi, így nem igazán tudok bármibe is belekeveredni. – mondtam. – Pont ezért küldött ide apám.
- Miért, mit műveltél? – kérdezte kíváncsian.
- Komolyan tudni akarod? – húztam egy kicsit az agyát.
- Hát, legalább a lényeget.
Gyorsan összefoglaltam az előzményeket.
- Így az alkoholba, az illegális versenyekbe, no meg a pasikba temetkeztem. –mondtam, erre hangos nevetés jött a nappaliból.
- Huhh.. ez egy kicsit sokkolt. – mondta Tess.
- Hát igen, apámat is. Szóval most itt vagyok.
- Fiúk! Kész a kaja! Asztalhoz! – kiabálta Tess. – Te éhes vagy, vagy indulhatunk? – nézett rám.
- Felőlem mehetünk! – ekkor megjelent a két srác a konyhában.
- Hová mentek? – kérdezte Collin.
- Megmutatom Melody-nak mi minden van itt. – válaszolt, és húzni kezdett.
- Sziasztok! – kiáltottuk egyszerre.
Autóba ültünk, majd 1,5 óra után vissza is értünk.
- Nincs kedved átjönni egy kicsit? – kérdeztem.
- De, szívesen.
Beköszöntünk Jennynek, majd felrohantunk a szobámba. Bekapcsoltam a lap-topom, és elindítottam a zenét.
- Hasonló zenéket szeretünk – állapította meg kis idő múlva. – Na, de milyen San Francisco?
- Jó hely. Sok buli, no meg pasi, de nem ilyen helyesek, mint az itteni srácok. – ezen egyszerre kezdtünk nevetni. – Mondd, ez a Jacob mindenkivel ilyen tuskó? Vagy csak én nem vagyok szimpi neki?
- Jake sokat változott az elmúlt időben. Régen nyílt, kedves, és állandóan vigyorgó srác volt, de egy lány összetörte a szívét, így bezárkózott lett. De amúgy, nem szokott így viselkedni. Nem értem miért volt veled ilyen!
- No, mindegy! Nem baj. Neked van barátod?
- Hát nem mondhatnám. Van egy srác aki tetszik, de még nem jöttünk össze.
- Mi a neve?
- Brady.
- Wow. És helyes?
- Hát, szerintem nagyon is!
- Akkor drukkolok nektek! Mondd, te kikkel lógsz együtt? Úgy értem kik a barátaid?
- Hát van egy elég nagy baráti társaságunk.
- Mondd a neveket és egy kicsit jellemezd őket! – kértem.
- Ott van Collin az öcsém. Ő csupa szív, és általában nagyon vidám.
- Hány éves? Idősebbnek néz ki nálad! – vágtam közbe.
- 16,5. Aztán Jake, róla már elmondtam milyen, ő 19 éves. Paul és Rachel. Elválaszthatatlanok. Rachel Jacob nővére. Mindketten rendesek.
- Igen, találkoztam velük.
- Sam és az ő Emily-je. Imádni valóak! De előre szólok, Em-nek egy sebhely torzítja el az arcát. Ha találkozol vele, ne bámuld meg! Bár ők ritkábban jönnek velünk.
- Mi történt vele?
- Megtámadta egy medve. – mondta kelletlenül.
- Szegény!
- Jared és Kim. Mindketten irtó rendesek. Seth és Leah, ők tesók. Seth egy tünemény. Leah viszont az ellenkezője. Embry és Quil, ők Jake legjobb barátai, bár mostanában kevesebbet vannak együtt. De ők is nagyon aranyosak. Aztán ott vannak a barátnőim: Lola, Caren és Liz. Imádom mind a hármukat! Ha megismered őket, szerintem te is így leszel velük. De ők csak bulizni jönnek velünk. Jah, és persze ott van a drágalátos Sheryl. Utáljuk. Bár mindig jön velünk. Minden fiúra rámászik!
- Értem, hát remélem, megismerhetek mindenkit!
- Naná! Pénteken bulizni megyünk, remélem, eljössz!
- Előbb meg kell kérdeznem Jennyt!
- Akkor mire várunk?! – azzal felpattant, s kiviharzott a szobámból. Én is így tettem.
- Jenny! Kérni szeretnék valamit!
- Igen?
- Elmehetek pénteken bulizni Tess-ékkel? – gondolkodóba esett. Így gyorsan hozzá tettem: - Egy kortyot sem iszom! Ígérem! Majd az én autómmal megyünk, így biztos lehetsz benne!
- Hát jó! De ha megszeged, többet nem engedlek el! És apádnak egy szót se!
- Köszönöm! – majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Hát, azt hiszem ideje mennem. Későre jár! – mondta Tess.
- Rendben. Kikísérlek!
- Szia Jenny! – köszönt el, s elindult kifelé.
- Szia! – mondta gyorsan Jenny.
Még az ajtóban váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk.
- Holnap találkozunk? – kérdezte.
- Persze! Jó éjt!
- Neked is, szia!
- Szia! – majd bementem.
Elköszöntem Jennyitől, és már mentem volna fel, mikor utánam szólt.
- A Roverrel beálltam a garázsba, mikor végeztünk a kipakolással! Remélem nem baj. A kulcs fel van akasztva a helyére.
- Dehogy baj, tulajdonképpen, el is feledkeztem róla! Hát akkor reggel találkozunk!
Felmentem, lezuhanyoztam, majd mély álomba szenderültem…
- Szia! – köszöntem.
- Jó reggelt! –mondta. – Tess azt üzeni, hogy inkább menj át te, mert ma ő csinál ebédet és utána mentek el. – pompás! gondoltam.
- Oké. – mondtam lazán – Akkor reggeli után átmegyek.
Gyorsan megettem, megköszöntem, majd elmostam a tányérom. Bizony! Én! Mosogattam!
Majd átrohantam a szomszédba. Becsengettem, egy fiú nyitotta ajtót.
- Szia, Melody vagyok a szomszédból, Tess-hez jöttem – hadartam.
-Hello. Már vártunk. Tess a konyhában van, gyere be! – mondta kedvesen. Kezet nyújtott – Collin vagyok, Tess öccse. – mutatkozott be. Öccse?! Jesszusom! Hogy itt mekkorára nőnek a pasik! Ő is kinézett legalább 20-nak. Komoly izomzattal rendelkezett, amit réz bőre még jobban kiemelt. A kis előszoba végén még egy fiú volt. Ő is rézbőrű, magas, sötéthajú, és nagyon helyes. Vajon Ő hány éves? És mint minden hímnemű, akivel itt találkoztam, Ő is eszméletlenül izmos. Meg kell hagyni, nagyon imponált nekem!
- Ő itt Melody a szomszédból – mutatott be neki Collin, és a fiú is legalább annyira megbámult, mint én Őt. – Ő pedig Jacob Black – folytatta.
- Szia! – nyújtottam kezet, de ő bement a nappaliba. BUNKÓ! gondoltam magamban, azzal beléptem a konyhába.
- Hello! – köszönt rám Tess.
- Szia! – köszöntem én is.
A lány egész szép volt. Megtörölte a kezét, majd odanyújtotta:
- Tess vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
- Melody. És én is örülök, főleg, hogy még senkit sem ismerek. – erre elnevette magát. – Segíthetek? - kérdeztem meg végül.
- Hát, ha szeretnél! Ott van az asztalon a zöldség. Megpucolnád?
- Persze! – vágtam rá azonnal.
- Hmm…
- Miaz? – kérdeztem.
- Hát, úgy hallottam zűrös csaj vagy! Ehhez képest, már most kedvellek! – vigyorodott el.
- Nem mondhatnám, hogy nem vagyok az, mivel nem lenne igaz. De mivel itt nincs semmi, így nem igazán tudok bármibe is belekeveredni. – mondtam. – Pont ezért küldött ide apám.
- Miért, mit műveltél? – kérdezte kíváncsian.
- Komolyan tudni akarod? – húztam egy kicsit az agyát.
- Hát, legalább a lényeget.
Gyorsan összefoglaltam az előzményeket.
- Így az alkoholba, az illegális versenyekbe, no meg a pasikba temetkeztem. –mondtam, erre hangos nevetés jött a nappaliból.
- Huhh.. ez egy kicsit sokkolt. – mondta Tess.
- Hát igen, apámat is. Szóval most itt vagyok.
- Fiúk! Kész a kaja! Asztalhoz! – kiabálta Tess. – Te éhes vagy, vagy indulhatunk? – nézett rám.
- Felőlem mehetünk! – ekkor megjelent a két srác a konyhában.
- Hová mentek? – kérdezte Collin.
- Megmutatom Melody-nak mi minden van itt. – válaszolt, és húzni kezdett.
- Sziasztok! – kiáltottuk egyszerre.
Autóba ültünk, majd 1,5 óra után vissza is értünk.
- Nincs kedved átjönni egy kicsit? – kérdeztem.
- De, szívesen.
Beköszöntünk Jennynek, majd felrohantunk a szobámba. Bekapcsoltam a lap-topom, és elindítottam a zenét.
- Hasonló zenéket szeretünk – állapította meg kis idő múlva. – Na, de milyen San Francisco?
- Jó hely. Sok buli, no meg pasi, de nem ilyen helyesek, mint az itteni srácok. – ezen egyszerre kezdtünk nevetni. – Mondd, ez a Jacob mindenkivel ilyen tuskó? Vagy csak én nem vagyok szimpi neki?
- Jake sokat változott az elmúlt időben. Régen nyílt, kedves, és állandóan vigyorgó srác volt, de egy lány összetörte a szívét, így bezárkózott lett. De amúgy, nem szokott így viselkedni. Nem értem miért volt veled ilyen!
- No, mindegy! Nem baj. Neked van barátod?
- Hát nem mondhatnám. Van egy srác aki tetszik, de még nem jöttünk össze.
- Mi a neve?
- Brady.
- Wow. És helyes?
- Hát, szerintem nagyon is!
- Akkor drukkolok nektek! Mondd, te kikkel lógsz együtt? Úgy értem kik a barátaid?
- Hát van egy elég nagy baráti társaságunk.
- Mondd a neveket és egy kicsit jellemezd őket! – kértem.
- Ott van Collin az öcsém. Ő csupa szív, és általában nagyon vidám.
- Hány éves? Idősebbnek néz ki nálad! – vágtam közbe.
- 16,5. Aztán Jake, róla már elmondtam milyen, ő 19 éves. Paul és Rachel. Elválaszthatatlanok. Rachel Jacob nővére. Mindketten rendesek.
- Igen, találkoztam velük.
- Sam és az ő Emily-je. Imádni valóak! De előre szólok, Em-nek egy sebhely torzítja el az arcát. Ha találkozol vele, ne bámuld meg! Bár ők ritkábban jönnek velünk.
- Mi történt vele?
- Megtámadta egy medve. – mondta kelletlenül.
- Szegény!
- Jared és Kim. Mindketten irtó rendesek. Seth és Leah, ők tesók. Seth egy tünemény. Leah viszont az ellenkezője. Embry és Quil, ők Jake legjobb barátai, bár mostanában kevesebbet vannak együtt. De ők is nagyon aranyosak. Aztán ott vannak a barátnőim: Lola, Caren és Liz. Imádom mind a hármukat! Ha megismered őket, szerintem te is így leszel velük. De ők csak bulizni jönnek velünk. Jah, és persze ott van a drágalátos Sheryl. Utáljuk. Bár mindig jön velünk. Minden fiúra rámászik!
- Értem, hát remélem, megismerhetek mindenkit!
- Naná! Pénteken bulizni megyünk, remélem, eljössz!
- Előbb meg kell kérdeznem Jennyt!
- Akkor mire várunk?! – azzal felpattant, s kiviharzott a szobámból. Én is így tettem.
- Jenny! Kérni szeretnék valamit!
- Igen?
- Elmehetek pénteken bulizni Tess-ékkel? – gondolkodóba esett. Így gyorsan hozzá tettem: - Egy kortyot sem iszom! Ígérem! Majd az én autómmal megyünk, így biztos lehetsz benne!
- Hát jó! De ha megszeged, többet nem engedlek el! És apádnak egy szót se!
- Köszönöm! – majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Hát, azt hiszem ideje mennem. Későre jár! – mondta Tess.
- Rendben. Kikísérlek!
- Szia Jenny! – köszönt el, s elindult kifelé.
- Szia! – mondta gyorsan Jenny.
Még az ajtóban váltottunk pár szót, aztán elköszöntünk.
- Holnap találkozunk? – kérdezte.
- Persze! Jó éjt!
- Neked is, szia!
- Szia! – majd bementem.
Elköszöntem Jennyitől, és már mentem volna fel, mikor utánam szólt.
- A Roverrel beálltam a garázsba, mikor végeztünk a kipakolással! Remélem nem baj. A kulcs fel van akasztva a helyére.
- Dehogy baj, tulajdonképpen, el is feledkeztem róla! Hát akkor reggel találkozunk!
Felmentem, lezuhanyoztam, majd mély álomba szenderültem…
1. fejezet
- Kész vagy? – kérdezte.
- Igen – válaszoltam mogorván, s felvettem az utolsó táskát is, majd lementem, s bedobtam a Rover hátsó ülésére. Ekkor apám újra elmondta, hogy a többi cuccom már ott fog várni, és a kezembe nyomott egy térképet.
- Tessék, erre szükséged lesz! – na de minek?! tettem hozzá magamban. Ott van az autóban a GPS! – és itt van egy mobil! Új számmal, szóval vigyázz kinek adod meg! Natalie, az itthoni, Jenny és az én számom természetesen benne van. No meg persze Brian-é! – tette hozzá, ezzel megnyugtatva engem. Egy gyors ölelés után már pattantam is a kocsiba. Kicsit álmos voltam, tekintve, hogy 3:55-öt mutatott az óra.
Hát mondhatom szép út vár rám! San Francisco nincs túl közel La Push-hoz! Na de mindegy, szeretek vezetni. Az út gyönyörű volt, s hamarabb Forks-ba értem, mint gondoltam. Mindössze 2-szer álltam meg pihenni, így 16,5 óra alatt ott voltam. Apunak megint igaza lett, a GPS- szel szarra sem mentem. A térképen előre be volt jelölve az útvonal, így hamar odaértem Jenny-hez, és furcsa izgalom fogott el.
Vajon mit fog szólni? Ekkor leparkoltam a nem túl nagy, de éppen megfelelőnek mondható ház elé. Nem sok minden volt a közelben. Kb. 100 méterre tőlünk egy ház és slussz, s ekkor vettem észre, hogy a miénkkel szemben is áll egy házikó. Ebben a pillanatban Jenny rohant ki, így gyorsan kiszálltam. Össze-vissza puszilgatott, már el is felejtettem milyen bensőséges kapcsolat volt köztünk. 5 évvel volt nálam idősebb, s mégis mindig jól kijöttünk.
- Szia! – szólaltam meg végül.
- Szia! Már annyira vártalak! Örülök, hogy itt vagy! Gyere be! Biztosan elfáradtál a sok vezetésben, és éhes is lehetsz! Csináltam spagettit, remélem, még mindig szereted. – megindultunk befelé, de ő még mindig csak beszélt. Hát igen, ez Ő! Sosem áll be a szája! – Mesélj, mi újság? Tényleg akkora a gond, ahogy Tom, mármint apád mondta? Szeretném tőled is hallani a dolgokat! – ekkor értünk a konyhába, leültetett, és kiszedett nekem egy nagy adag spagettit. – Úgy lefogytál, tán nem eszel?! – erre csúnyán néztem rá, mire befogta a száját – Hoppá! Na, mesélj csak! Most már befogom!
Elkezdtem kis történetem, és teljesen ledöbbent. Majd mikor a végére érkeztem, kérdések tömkelegével halmozott el.
- Dohányzol? És egyik férfi ágyából a másikba esel? Illegális versenyeken veszel részt?! Ne haragudj, de ez engem is sokkolt.
- Nem haragszom, megértem. És már 1,5 hete nem dohányzom. – vontam vállat,és végre enni kezdtem. Finom volt! Rég nem ettem ilyen jót. Sőt! Nem is tudom, mikor ettem utoljára normális kaját!
- Ízlik? – törte meg a csendet.
- Nagyon! – mondtam, s elégedett vigyor ült arcomra.
- Örülök neki! Rád fér!
- Kössz szépen! – mondtam elkeseredetten.
- Nézd, én nem fogok hazudni neked! Iszonyúan nézel ki! Csont és bőr vagy! Én nem ilyennek ismertelek! Mindig mosolygós, és gyönyörű voltál. S azon fogunk dolgozni, hogy ez megint így legyen! Nem tudom, miért választottad ezt az utat, de a lényeg, hogy most itt vagy! – mondta, s csak úgy törtek elő belőlem a szavak.
- Mert felejteni akartam, és úgy tűnt, így sikerül is! – vágtam oda zokogva, mire ő átölelt. Nem is tudom mikor sírtam utoljára! De most nagyon jól esett. Ezt mindig is szerettem Jennyben! Őszinte, viszont nagyon megértő. Olyan könnyen lehet vele beszélgetni! Mikor sikerült megnyugodnom, körbevezetett, és megmutatta a szobám.
- Szerintem kezdjünk el kipakolni! –mondta, s a rengeteg doboz felé bökött. De én még mindig a szobát bámultam. A fő szerepet egy hatalmas francia ágy töltötte be, s az ágynemű és a függöny narancssárga színe passzolt a szoba falának barack színéhez. Tetszett! Két ajtó nyílt még belőle: egy a fürdőszobához tartozott, egy pedig a gardróbszobához. Bekapcsolta a rádiót, és elkezdtünk kipakolni a rengeted holmit.
- Jó sok ruhát hoztál – mondta vigyorral az arcán – úgy értem, szerintem erre nem lesz szükséged, tekintve, hogy szinte minden nap esik az eső, és jó esetben 20 °C van – húzott elő egy nyári ruhát.
- Nem tehetek róla! Mániákus lettem! És nem volt szívem otthagyni őket. – mondtam zavartan.
- Hát jó! Ahogy gondolod. – majd együtt nevettünk.
Éjjel 3 óra volt, mikor végeztünk. Ekkor jó éjszakát kívánt, én pedig eldöntöttem még lezuhanyozom. Ezután édes álomba merültem…
- Igen – válaszoltam mogorván, s felvettem az utolsó táskát is, majd lementem, s bedobtam a Rover hátsó ülésére. Ekkor apám újra elmondta, hogy a többi cuccom már ott fog várni, és a kezembe nyomott egy térképet.
- Tessék, erre szükséged lesz! – na de minek?! tettem hozzá magamban. Ott van az autóban a GPS! – és itt van egy mobil! Új számmal, szóval vigyázz kinek adod meg! Natalie, az itthoni, Jenny és az én számom természetesen benne van. No meg persze Brian-é! – tette hozzá, ezzel megnyugtatva engem. Egy gyors ölelés után már pattantam is a kocsiba. Kicsit álmos voltam, tekintve, hogy 3:55-öt mutatott az óra.
Hát mondhatom szép út vár rám! San Francisco nincs túl közel La Push-hoz! Na de mindegy, szeretek vezetni. Az út gyönyörű volt, s hamarabb Forks-ba értem, mint gondoltam. Mindössze 2-szer álltam meg pihenni, így 16,5 óra alatt ott voltam. Apunak megint igaza lett, a GPS- szel szarra sem mentem. A térképen előre be volt jelölve az útvonal, így hamar odaértem Jenny-hez, és furcsa izgalom fogott el.
Vajon mit fog szólni? Ekkor leparkoltam a nem túl nagy, de éppen megfelelőnek mondható ház elé. Nem sok minden volt a közelben. Kb. 100 méterre tőlünk egy ház és slussz, s ekkor vettem észre, hogy a miénkkel szemben is áll egy házikó. Ebben a pillanatban Jenny rohant ki, így gyorsan kiszálltam. Össze-vissza puszilgatott, már el is felejtettem milyen bensőséges kapcsolat volt köztünk. 5 évvel volt nálam idősebb, s mégis mindig jól kijöttünk.
- Szia! – szólaltam meg végül.
- Szia! Már annyira vártalak! Örülök, hogy itt vagy! Gyere be! Biztosan elfáradtál a sok vezetésben, és éhes is lehetsz! Csináltam spagettit, remélem, még mindig szereted. – megindultunk befelé, de ő még mindig csak beszélt. Hát igen, ez Ő! Sosem áll be a szája! – Mesélj, mi újság? Tényleg akkora a gond, ahogy Tom, mármint apád mondta? Szeretném tőled is hallani a dolgokat! – ekkor értünk a konyhába, leültetett, és kiszedett nekem egy nagy adag spagettit. – Úgy lefogytál, tán nem eszel?! – erre csúnyán néztem rá, mire befogta a száját – Hoppá! Na, mesélj csak! Most már befogom!
Elkezdtem kis történetem, és teljesen ledöbbent. Majd mikor a végére érkeztem, kérdések tömkelegével halmozott el.
- Dohányzol? És egyik férfi ágyából a másikba esel? Illegális versenyeken veszel részt?! Ne haragudj, de ez engem is sokkolt.
- Nem haragszom, megértem. És már 1,5 hete nem dohányzom. – vontam vállat,és végre enni kezdtem. Finom volt! Rég nem ettem ilyen jót. Sőt! Nem is tudom, mikor ettem utoljára normális kaját!
- Ízlik? – törte meg a csendet.
- Nagyon! – mondtam, s elégedett vigyor ült arcomra.
- Örülök neki! Rád fér!
- Kössz szépen! – mondtam elkeseredetten.
- Nézd, én nem fogok hazudni neked! Iszonyúan nézel ki! Csont és bőr vagy! Én nem ilyennek ismertelek! Mindig mosolygós, és gyönyörű voltál. S azon fogunk dolgozni, hogy ez megint így legyen! Nem tudom, miért választottad ezt az utat, de a lényeg, hogy most itt vagy! – mondta, s csak úgy törtek elő belőlem a szavak.
- Mert felejteni akartam, és úgy tűnt, így sikerül is! – vágtam oda zokogva, mire ő átölelt. Nem is tudom mikor sírtam utoljára! De most nagyon jól esett. Ezt mindig is szerettem Jennyben! Őszinte, viszont nagyon megértő. Olyan könnyen lehet vele beszélgetni! Mikor sikerült megnyugodnom, körbevezetett, és megmutatta a szobám.
- Szerintem kezdjünk el kipakolni! –mondta, s a rengeteg doboz felé bökött. De én még mindig a szobát bámultam. A fő szerepet egy hatalmas francia ágy töltötte be, s az ágynemű és a függöny narancssárga színe passzolt a szoba falának barack színéhez. Tetszett! Két ajtó nyílt még belőle: egy a fürdőszobához tartozott, egy pedig a gardróbszobához. Bekapcsolta a rádiót, és elkezdtünk kipakolni a rengeted holmit.
- Jó sok ruhát hoztál – mondta vigyorral az arcán – úgy értem, szerintem erre nem lesz szükséged, tekintve, hogy szinte minden nap esik az eső, és jó esetben 20 °C van – húzott elő egy nyári ruhát.
- Nem tehetek róla! Mániákus lettem! És nem volt szívem otthagyni őket. – mondtam zavartan.
- Hát jó! Ahogy gondolod. – majd együtt nevettünk.
Éjjel 3 óra volt, mikor végeztünk. Ekkor jó éjszakát kívánt, én pedig eldöntöttem még lezuhanyozom. Ezután édes álomba merültem…
Prológus
Éppen száműzetésembe készülődtem, mikor előtörtek az emlékek. Hogy őszinte legyek, régóta nem gondoltam Rájuk, s pontosan ezért „tartottam” La Push felé.
Mikor anyu meghalt 11 éves voltam. Apu a munkába temetkezett, s így tulajdonképpen én neveltem tovább az akkor 9 éves húgomat. Teltek múltak az évek, s én minden időm a tanulásra és a táncra fordítottam. Apám újra megnősült, elvett egy nála 16 évvel fiatalabb nőt, Natalie-t. A húgom és én is gyűlöltem, de apa újra boldognak látszott, így beletörődtünk. Mandy éppen egy buliba készülődött, ahová csodás módon elengedték, ami már csak azért is meglepő, mert a partykon és estélyeken kívül ahová apuék magukkal cipeltek, nem mehettünk sehová esténként. Már 16 éves vagyok a Isten szerelmére! Kitűnő bizonyítványom volt, és mindig szót fogadtam, ennek ellenére még egy pizsi-buliért is könyörögnöm kellett. Tudtuk ki miatt nem enged apa sehová, egyszerű: Natalie.
De valamiért most kegyes volt, s az akkor 14,5 éves húgom mehetett bulizni. Mandy engem is győzködött, hogy legalább kísérjem el, péntek este van, másnap úgysincs suli, de én hajthatatlan voltam. Így az egyik idősebb barátja jött érte, és megbeszélték, hogy nála is alszik. Hajnali 5 volt, mikor jött a telefon: egy kamion átsodródott a szembe jövő forgalomba, és felborította az autójukat. Magamat okoltam a haláláért, hisz ha vele megyek, meg sem fordultunk volna azon az úton. Magán tanuló lettem, s fél évig szinte ki sem bújtam a szobámból. Majd úgy döntöttem, belevetem magam az életbe.
Apám hihetetlenül boldog volt, mikor engedélyt kértem tőle, hogy szórakozni menjek legjobb barátommal, Brian-nel. Ezután nem volt megállás: buliról bulira jártam, elkezdtem dohányozni, s a bulik alkalmával az alkoholt sem vetettem meg. Felejteni akartam, méghozzá gyorsan!
17 évesen megszereztem a jogsit, így apámtól kaptam egy Range Rover-t. Imádtam vezetni! Utcai versenyeken vettem részt, s rá kellett jönnöm, ezzel az autóval aligha nyerhetek! Kikönyörögtem apámtól egy Mercedes-t, amit azonnal elvittem Brian egyik haverjához egy kis felturbózásra. Egyre több versenyen voltam, és már mindennap buliba jártam. S legutóbbi során, sikerült annyira kiütnöm magam, hogy kórházba kerültem. Azóta eltelt 1,5 hét, és apám hajthatatlan. La Push-ba küldött Jenny-hez, az uncsitesómhoz. Na, ennyit a jó életről! No meg a pasikról, ugyanis az utóbbi időben, elég nehezen maradtam meg a bugyimban. Apám kopogása hozott vissza a jelenbe.
De valamiért most kegyes volt, s az akkor 14,5 éves húgom mehetett bulizni. Mandy engem is győzködött, hogy legalább kísérjem el, péntek este van, másnap úgysincs suli, de én hajthatatlan voltam. Így az egyik idősebb barátja jött érte, és megbeszélték, hogy nála is alszik. Hajnali 5 volt, mikor jött a telefon: egy kamion átsodródott a szembe jövő forgalomba, és felborította az autójukat. Magamat okoltam a haláláért, hisz ha vele megyek, meg sem fordultunk volna azon az úton. Magán tanuló lettem, s fél évig szinte ki sem bújtam a szobámból. Majd úgy döntöttem, belevetem magam az életbe.
Apám hihetetlenül boldog volt, mikor engedélyt kértem tőle, hogy szórakozni menjek legjobb barátommal, Brian-nel. Ezután nem volt megállás: buliról bulira jártam, elkezdtem dohányozni, s a bulik alkalmával az alkoholt sem vetettem meg. Felejteni akartam, méghozzá gyorsan!
17 évesen megszereztem a jogsit, így apámtól kaptam egy Range Rover-t. Imádtam vezetni! Utcai versenyeken vettem részt, s rá kellett jönnöm, ezzel az autóval aligha nyerhetek! Kikönyörögtem apámtól egy Mercedes-t, amit azonnal elvittem Brian egyik haverjához egy kis felturbózásra. Egyre több versenyen voltam, és már mindennap buliba jártam. S legutóbbi során, sikerült annyira kiütnöm magam, hogy kórházba kerültem. Azóta eltelt 1,5 hét, és apám hajthatatlan. La Push-ba küldött Jenny-hez, az uncsitesómhoz. Na, ennyit a jó életről! No meg a pasikról, ugyanis az utóbbi időben, elég nehezen maradtam meg a bugyimban. Apám kopogása hozott vissza a jelenbe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)